2016. szeptember 18., vasárnap

Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás


A Donaldson-Scheffler szerzőpáros egyik könyvéről már írtam. A róka zoknija azóta is a kedvencek között szerepel nálunk, és ez egyike azon könyveknek, amelyeket nemcsak a lányom kedvel, de én is szívesen olvasok fel újra meg újra (ez nem minden kedvencével van így ... erről is készül bejegyzés hamarosan). Joggal reméltem tehát, hogy A legcsinosabb óriás sem lesz csalódás. Igazam lett.

A Julia Donaldson által írt verses mese igazán megragadó: Gyuri, az óriás arra vágyik, hogy végre csinos, elegáns ruhákban járhasson kopott szandálja és foltos ruhája helyett. Amikor azonban végre beszerez egy öltözet új, csinos ruhát, annak minden darabját elosztogatja egy-egy szükséget szenvedő állatnak: a nyakkendőjét a náthás zsiráf nyakára tekeri, a cipője egy hajléktalanná vált egércsalád otthona lesz stb. Gyuri végül visszatalál régi ruháihoz, és ráébred, hogy azokban ő - ha nem is a legcsinosabb, de - a legvidámabb óriás. Amikor pedig hazaér, háza előtt várja az összes állat, akin segített, és szép ajándékkal háláják meg jóságát.

A mese számomra legkedvesebb része Gyuri egyre bővülő dala. Ezt talán már álmomból ébredve is el tudnám fújni. Kíváncsi lettem, hogy hogyan szól az eredeti szöveg, ezért elolvastam, és ki merem jelenteni, hogy a Papp Gábor Zsigmond által magyarított változat jobban tetszik, főleg a záró verzió, amely a hálás állatok köszönőlevelében olvasható. Mennyivel ízesebb-tartalmasabb ("magyarnépmesésebb") az, hogy 

"Ezért fejedre korona, s ezer áldás szálljon,
mert te vagy a legjószívűbb óriás a világon."

annál, hogy
"So here is a very fine crown,
to go with the sandals and gown
of the kindest giant in town."

Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor elolvastam a teljes mesét angolul: az eredeti szöveg - a fent említett dalt leszámítva - nem verses formájú! Azonnal sutba dobtam mindnen apró kritikát, ami a magyar változat kapcsán megfogalmazódott bennem, és kalapot emeltem  fordító előtt: remek munkát végzett. A szöveg gördülékeny, a sorok ritmusa élvezetessé teszi a felolvasást, a szóhasználat zamatos (kedvencem pl. a zokni-zokogni rímpár, vagy a "szutykos láp" szókapcsolat). 

Axel Scheffler rajzai kedvesek, egyszerűek. Szeretnivaló mesevilágot teremtenek Gyuri köré, amelyben együtt élnek óriások, törpék és "normális" emberek, és amelyben felbukkannak ismert, klasszikus mesék szereplői is: a Csizmás kandúr; a harmadik kismalac, amint egy talicska téglát tol; a békakirályfi, kézen fogva a királylánnyal, és lehet, hogy mások is, akiket én nem ismertem fel. Talán az sem véletlen, hogy a hálózsákját vesztett róka végül egy zoknit kap ajándékba az óriástól. Játékos átkacsintás lehet ez A róka zoknijára.

A legcsinosabb óriás hetek óta a legolvasottabb mese nálunk. Külön értékelem, hogy míg angolul vékonylapú könyvként jelent meg, magyarul kemény kartonból készült lapozóként adták ki, így gyakorlatilag elnyűhetetlen - pedig mi igazán próbára tesszük!


Adatlap
Eredeti cím: The Smartest Giant in Town
Szöveg:    Julia Donaldson
Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond
Rajz:       Axel Scheffler
Kiadó:     Pozsonyi Pagony, 2014.
Formátum: lapozó vastag kartonból
Célkorosztály: 18hó+.




2016. augusztus 15., hétfő

Anne Möller: Állatlexikon


Nagyapa ajándéka volt ez a könyv, és valódi telitalálatnak bizonyult. Igaz, hogy elvileg a 2-4 éves korosztálynak ajánlják, de a másfél éves lányom már nagyon élvezi.

A Scolar kiadó Mit? Miért? Hogyan? c. sorozatában találunk kötetet a kukásautóról és a fogmosásról, a dinókról és az évszakokról, és még sok minden másról. Az egyes könyveket különböző szerzők jegyzik, csak a formátum egységes: 12 kemény karton lap, spirállal fűzve, kihajtható fülecskékkel. 

Az Állatlexikont Anne Möller rajzolta és írta. A lapokon betekintést nyerünk a falusi gazdaság, a rét, a liget, az erdő, a tenger, a szavanna, az esőerdő és a sarkvidék állatvilágába. A rajzok realisztikusak, a fülecskék mögött pedig vagy egy rejtőzködő állatkát fedezhetünk fel, vagy azt követhetjük, merre mozdul el az illető állat: az egér beszalad a gumicsizmába, a varangy bekapja a legyet, az elefánt a hátára locsolja a vizet stb. Minden állat mellett ott a neve, a rövid szövegecskékből pedig megtudunk egy-egy fontos információt, érdekességet az illető állatról. A kétévesnek elég, ha megtanulja mindet megnevezni, az négyévest már talán az is érdekli, hogy a szarvas évente ledobj az agancsát, majd újat növeszt magának.

Ugyan csak néhány napja nyúzzuk, de strapabírónak tűnik a könyv. A vastag drótspirál könnyen lapozhatóvá teszi, a lapok jó kemények, és remélem, a kihajtható fülek sem szakadnak majd le.  Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és már keresgélem is, hogy a sorozat melyik darabja legyen a következő a könyvespolcunkon.

Adatlap
Eredeti cím: Mein Junior-Lexicon Tiere
Szöveg:    Anne Möller
Fordítás:  Tihor Szilvia
Rajz:       Anne Möller
Kiadó:     Scolar Kiadó, 2014.
Formátum: spirálfűzött lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel
Célkorosztály: 18hó+.

2016. július 22., péntek

Rotraut Susanne Berner: Téli böngésző



Már akkor tudtam, hogy ez a könyv (pontosabban a sorozat) ott lesz a gyermekem könyvespolcán, amikor még meg sem született a lányom. Barátainknál lépten-nyomon összefutottam az évszakos böngészőkkel, és minden alkalommal évezettel feledkeztem bele a részletek kavalkádjába. 

A böngésző olyan könyv, amelyben - néhány feliraton kívül - nincs szöveg. Részletgazdag, mozgalmas képek tárulnak elénk az oldalakon, lehetőséget teremtve arra, hogy saját történeteket szőjünk a szereplőkről. Úgy tudom, hogy ez a műfaj kifejezetten a német gyerekkönyvkiadás sajátja. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Rotraut Susanne Berner a 2000-es években rajzolta meg ennek a sorozatnak a darabjait (bár a figurák és tárgyak néha bájosan retrónak tűnnek). Egy év történéseit öleli fel a téli, tavaszi, nyári és őszi böngésző, a sorozat utolsó, éjszakai darabja pedig a következő év őszére repít minket. Ezidő alatt épületek készülnek el, gyerekek születnek, a fák kivirágzanak, majd elhullajtják lombjukat - akárcsak a való életben. Minden kötet megfelelő lapjain ugyanazok a helyszínek tárulnak elénk: az emeletes lakóház, a tanya, vonatállomás, főtér stb., így könnyű nyomon követni a változásokat. A hátsó borítón olvashatjuk néhány szereplő (magyarítot) nevét is.

Nekünk egyelőre a sorozat első darabja árválkodik a polcunkon. (Mint megtudtam, a magyar kiadó megszűnt, ezért gyorsan igyekszem beszerezni a többi kötetet is...) Én időről időre elővettem, és remekül szórakoztam vele, a lányom viszont csak most, 16 hónaposan szerette meg igazán. Örömmel ismeri fel a kutyát, cicát, kukát, biciklit, motrot... egyre több mindent. Kedvence a néni kosarából almát lakmározó csacsi, de - érdekes módon - fél a Juli haját meghuzigáló libától. Azt gondolom, hogy ez a könyv még évekig érdekes lesz számára, amint egyre több apró részletet fedez majd fel, és beszélgethetünk majd arról is, mi miért történik, melyik szereplő mit érezhet stb.

Érdekes adalék a sorozathoz Horváthné Csapucha Klára és F. Mikonya Hajnalka Böngésszünk együtt című módszertani útmutatója. Ezt egyelőre nem sikerült beszereznem, de a róla olvasottakból-hallottakból az derül ki, hogy ez a könyv rengeteg ötletet ad az évszakos böngészők használatához: beszélgetésötleteket, böngészési szempontokat stb. Nem hiszem, hogy ez elvenne az élmény spontaneitásából, és nagyobb gyerekek esetén jól foghat, ha a kétezredik kézbevételkor is tudunk újat kérdezni a rajzokról.


Adatlap
Eredeti cím: Winter-Wimmelbuch
Szöveg:    Rotraut Susanne Berner
Fordítás:  Szigethy Katalin
Rajz:       Rotraut Susanne Berner
Kiadó:     Naphegy Kiadó, 2013.
Formátum: nagyméretű lapozó vastag kartonból
Célkorosztály: 18hó+.

2016. június 22., szerda

Bartos Erika: Százlábú



Bizonyos körökben illik nem szeretni Bartos Erikát. Azután persze az anyukák pironkodva vallják be: a gyerekeiknek az ő könyvei a kedvencei... Bogyó és Babóca vagy Anna, Peti és Gergő-ügyben nem tudok állást foglalni, mert még nem olvastuk őket, a Százlábú című vereseskötetet azonban mostanában gyakran forgatjuk.

Mind a szöveg, mind a rajz Bartos Erika munkája. A versek témái nagyon hétköznapiak (szappanbuborék-fújás, piacozás, állatok, járművek, természeti jelenségek stb.), ezért jól előkaphatóak a mindennapi helyzetekben. A szövegek - ahogyan a kritikusok is hangoztatják - valóban egyrétegűek, hiányzik belőlük pl. egy Weöres Sándor-vers komplexitása, összetettsége, de egy kétéves, az állatokkal, tárgyakkal ismerkedő gyermek számára pont megfelelőek.

A versek formailag, ritmikailag meglehetősen egy lére mennek, és ez hamar unalmassá válik. Üdítő kivétel pl. a kötet címadó verse. Remekül eltalált a forma, és kedves, játékos a tartalom:

"Százlábúnak szombat este
Táncba menni támadt kedve.
Hejehuja hopp!

Elővette a csizmákat,
Összeszámolt kilenc párat.
Hejehuja hopp!

Ennyi csizma nem lesz elég,
Negyvenegy pár kellene még!
Hejehuja hopp!"


A rajzok hűen - gyakran sorról sorra - követik a versek tartalmát. Az illusztráció ettől meglehetősen szájbarágóssá válik, miközben nem ad hozzá semmi többletet, plusz tartalmat a szöveghez. Az egészen fiatal "olvasókat" ez a fajta ábrázolás hozzásegítheti a szöveg megértéséhez, viszont nagyon könnyen megunható.

Külön említést igényel a tartalomjegyzék, ahol a címek mellett egy-egy ábra is szerepel, ami az olvasni még nem tudóknak is segít beazonosítani a verset. Tanúja voltam annak, amint barátaink kisfia úgy kérte édesanyjától az éppen felolvasandó verset, hogy végignézte a tartalomjegyzéket, és rábökött a megfelelő rajzocskára. 

A kötet verseit megzenésítette a Kiskalász zenekar, melynek honlapján bele is hallgathatunk ezekbe a dalokba. Érdemes szemezgetni közülük.

Adatlap
Szöveg: Bartos Erika
Rajz:     Bartos Erika
Kiadó:   Alexandra Kiadó, 2014
Formátum: kemény kötés, az átlagosnál kicsivel vastagabb vékony lapok
Célkorosztály: 12hó+.



2016. május 28., szombat

Marék Veronika: Boribon és Annipanni



Új korszak kezdeteként éltem meg azt, amikor a kartonból készült lapozók után a lányom már a klasszikus, puhalapú könyveket is egyre nagyobb biztonsággal kezdte el forgatni. Ehhez kiváló első darab a Boribon és Annipanni. Nemcsak lapozgatja a lányom (aki most 14 hónapos), hanem odahozza, a kezembe nyomja, és végig is nézi-hallgatja az egészet.

Marék Veronika 1970-ben kezdte el írni és rajzolni a Boribon-sorozatot. (Az 1958-as Boribon, a játékmackó különálló könyv, nem előzménye a sorozatnak.) A következő években összesen öt kötet látott napvilágot. Szinte 30 éves szünet után pedig 2006-tól újabb Boribon-könyvek is születnek, kicsik és nagyok nagy örömére. A Boribon-mesék érdeme az egyszerűség, mind rajban, mind szövegben. Az illusztrációk néhány elemből állnak, ezért a legkisebbek is könnyen azonosítják a főszereplőket, vagy a virágot, békát, csigát, pillangót stb. Minden oldalpár jobb oldalán látjuk a rajzokat, bal oldalon pedig ott az egy-két mondatos szöveg (olvasásakor praktikus, ha a gyerek a jobb oldalunkon ül :-)

A Boribon és Annipanni a sorozat legelső darabja. A történet ebben a legrövidebb: Boribon szamócát szedni indul, és útközben talál egy pár piros cipőt, egy kék inget és egy kerek szalmakalapot, amit szép sorban fel is vesz. Végül a tó partján rábukkan a pityergő Annipannira, aki elvesztette ezeket a ruhadarabokat. Amint visszakapja a ruháit, a kislány elvezeti Boribont a szamócásba, ahol napestig falatoznak.

A mesének remekül eltalált belső ritmusa van. Újra és újra megjelenik a "piros cipő", "kék ing" és "kerek szalmakalap" szókapcsolat, és háromszor ismétlődik Boribon reakciója: "Kié lehet? Nem tudom, de felveszem." A lányom külön kedvence az, amikor nagy beleéléssel olvasom fel neki a sírdogáló Annipanni szavait. 

A rajzok (ugyancsak Marék Veronika munkája) az én szememnek kedvesen retrónak tűnnek - nem meglepő, hiszen majdnem fél évszázada születtek. Szeretem, hogy nem túlzsúfoltak, szinte csak jelzésszerűek, így könnyű a kicsik számára is kiigazodni rajtuk. 




A könyv borítója viszont nem tetszik: a téglamintás háttér előtt rosszul látható a szerző neve és a cím (élőben zavaróbb, mint a fenti képen). A kötetenként változó rajzot azonban jó ötletnek tartom, hiszen ez tulajdonképpen a mese címének rajzos változata, így az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen felismerhetik, melyik kötetet tartják a kezükben.

Összességében jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és alig várom, hogy a sorozat további darabjaiba is beleolvashassunk.


Adatlap
Szöveg: Marék Veronika
Rajz:     Marék Veronika
Kiadó:   Pozsonyi Pagony, 2015
Formátum: kemény kötés, az átlagosnál kicsivel vastagabb vékony lapok
Célkorosztály: 12hó+.

2016. május 18., szerda

Nemes Nagy Ágnes: Barátaink a ház körül


Ezt a lapozót tulajdonképpen a Falusi hangverseny miatti csalódás ellensúlyozásaként vásároltam meg. Nemes Nagy Ágnes versében is a tanya állataival találkozunk egy-egy sorpárban. Felvonul előttünk a kutya, liba, cica, nyúl, kakas, kacsa, kecske, bárány és juh, a tehén és a ló. A versikék egyszerűek, kedvesek, játékosak, és minden "szakasz" végén ott az állathang is, amit felolvasáskor különösen élveznek a pici hallgatók: 
"Hát a nyúlnak mi a vágya?
Azt makogja: a saláta. Mak-mak-mak!"

A remek illusztráció Szalma Edit munkája. Az állatfigurák nagyon szerethetőek, és szinte minden oldalon felfedezhetünk valami jópofa részletet: a liba csíkos úszódresszét, a nyúl játéknyusziját, a bárány gyapjából sálat kötő madarat, a fogyókúrázó kacsa ugrókötelét stb. Számomra is élmény újra és újra átlapozni ezt a könyvet. Szívből ajánlom!

Adatlap
Szöveg: Nemes Nagy Ágnes
Rajz:     Szalma Edit
Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015
Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.

2016. április 26., kedd

Mi is az a leporelló? Vagy ki...?

Ha kisgyerekeknek szóló könyvekre gondolunk, sokunk szeme előtt olyan, kemény kartonból készült könyv jelenik meg, amelyet harmonikaszerűen kell összehajtogatni. Ez a leporelló. Sokáig úgy használtam ezt a szót, hogy eszembe sem jutott gondolkodni azon, hogy honnan is ered. Amikor azonban először le kellett írnom (és egy pillanatig gondolkodnom: vajon hosszú vagy rövid "o"-val kell írni), furdalni kezdte az oldalamat a kíváncsiság, és segítségül hívtam gugli barátunkat. Íme, mire jutottam.

Don Juan, a legendás nőfaló kalandor nevét talán mindannyian ismerjük. Róla szól Mozart Don Giovanni című operája, melynek szereplői között ott találjuk Leporellót, a címszereplő főúr szolgáját. Az első felvonás második képében Leporello Donna Elvirával, a gazdája által meghódított, majd elhagyott hölggyel beszélget, és felsorolja neki Don Giovanni hódításait. Az ária címe: "Asszonyom, itt a lista", és a szolga egy harmonikaszerűen összehajtott hosszú-hosszú papírról olvassa fel azt, hogy melyik országban hány szeretője volt a híres-hírhedt szoknyapecérnek. Innen származik a leporelló kifejezés.

Személyes tapasztalatom az, hogy a leporelló forma érdekes, mert kiteríthető, kerítést is lehet építeni belőle, de sokkal sérülékenyebb, mint egy lapozó. A lányom nagyon ügyesen bánik a könyveivel, de már két leporellót tett tönkre úgy, hogy középen fordítva csukta össze, és a hajtás mentén elhasadt-eltört a papír.