Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Vannak olyan versek és dallamok, amelyek benne vannak az ember fejében anélkül, hogy meg tudná mondani: honnan tanulta, ki a szöveg írója vagy a dallam szerzője. Számomra ilyen (volt) a Falusi hangverseny. Amint először megláttam a kacsát a lányom egyik textilkönyvében, már énekeltem is: "Háp, háp, háp,/ jönnek a kacsák...". Utólag tudtam meg, hogy ez Szabó Lőrinc verse. Benne felvonul előttünk a falusi udvar népe: a kacsa, tehén, kakas, malac, liba, szamár és pulyka. Jellegzetes hangjuk koncertté áll össze: 

"Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

keltsen édes hangversennyel

ez a társaság!"

A közismert dallam szerzőjére nem sikerült rábukkannom. A dal minőségi előadásban meghallgatható pl. itt.

Szeretem ezt a verset, érthető hát, hogy megörültem, amikor felfedeztem a Móra kiadó lapozóját. Azonnal, alaposabb vizsgálat nélkül, meg is vásároltam. Mészely Ilka illusztrációi azonban csalódást okoztak. Ami első belelapozásra egyszerű, letisztult ábrázolásnak hatott, az alaposabb forgatás során egyre kevésbé tetszett nekem. Míg a tehén és a szamár alakja egészen kedvesre sikerült, a felnőtt kacsa és a pulyka rajza nem igazán szerencsés. A háttér éppen csak jelzésszerű, de nem egységes, és pl. a semmiben lógó(nak tűnő) tyúkok kifejezetten zavaróak. 

Összességében úgy gondolom, kár volt megvásárolni ezt a lapozót, és örömmel fogadnék a jövőben egy látványában ihletettebb Falusi hangversenyt.

Adatlap

Szöveg: Szabó Lőrinc

Rajz:     Mészely Ilka

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Kányádi Sándor: Kakasszótól pacsirtáig

A csíkszeredai Gutenberg kiadó az utóbbi években több minőségi gyerekkönyvet jelentetett meg, köztük a legkisebbeknek szóló igényes lapozókat is. Ezek egyike a Kakasszótól pacsirtáig című könyv.

A vers Kányádi Sándor műve. Címéhez hűen, kakaskukorékolással indul: a tarajos hírnök reggelt jelez, s szavára új nap indul a faluban. A pásztor kihajtja a nyájat a legelőre, az udvar lakói, ludak, tyúkok, malacok pedig sürgetve követelik a reggelit. A kakas önérzetes jószág; bár a szemétdombon trónol, büszkén hirdeti: "Nélkülem a falu is/ sötétben maradna,/ nem ragyogna föl a nap,/ tavasz fényes napja." Végül mindenki megkapja a neki való eledelt, közben a pásztor is megérkezik a legelőre, s reggeli szalonnáját pacsirtaszó (!) mellett fogyasztja el.

Be kell vallanom: nekem ez a szöveg nem adott túl sokat. Nehezemre esik egy klasszikus szerzőt kritizálni, és tulajdonképpen nincs is konkrét bajom a verssel, csak éppen nem késztet újra- és újraolvasásra... Ez a lapozó inkább a képi világa miatt vonult be a kedvenceim közé.

Az illusztrációt a kolozsvári Kürti Andrea készítette. Saját blogján ízelítőt kaphatunk ezekből a rajzokból és az alkotó egyéb munkáiból is. 

Az illusztrációk hátterét texturált felületű papír adja. A falu apró, tarka házai meseszerűek, a tavasz virágai vidámak, az állatok kedvesek. Különlegessége az ábrázolásnak, hogy ahol egy-egy állat egy része pl. az istálló vagy ól takarásában van, ott is átsejlenek a körvonalai. A fent és a lent nem minden esetben engedelmeskedik a fizika törvényeinek, de ettől csak még meseszerűbb lesz ez a színes, magával ragadó világ.

Adatlap

Szöveg: Kányádi Sándor

Rajz:     Kürti Andrea

Kiadó:   Gutenberg Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó matt felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Thorsten Saleina: Hohó! Kié ez a popó?

Ez a lapozó felébreszti bennünk, szülőkben is a vihorászó kiskamaszt, hiszen ki ne tartaná mulatságosnak azt, ha fenekük alapján kell felismerni az állatokat. Az ötlet eredeti és játékos: az oldalakon egy-egy állat popóját látjuk, ha pedig kihajtjuk a füleket, szemből is ránk köszön az alfelek tulajdonosa: a malac, medve, páva stb.

A könyv eredetileg német nyelven jelent meg. Mind a szöveg, mind az illusztráció Thorstein Saleina munkája. Minden oldalpáron baloldalon olvashatjuk a szöveget, a jobb oldalon pedig ott a kihajthatós rajz.

A kitalálós versikéket Szabó T. Anna fordította. Van közöttük kevésbé sikerült, de egészen jópofa is (hogy ebből mennyi a szerző és mennyi a fordító érdeme, nem tudom). Az első darab pl. így hangzik: 

"Farkincája kunkori, 

dagonyában gyakori.

Nos? Tudatlan nem maradsz:

ez itt bizony a

malac." 

A rajzok egyszerűek, kedvesek. Bónuszként a szöveges oldalak mindegyikének bal alsó sarkában megjelenik egy egérke, aki hol a saját popójára mutogat, hol egy nagy fürdőszivaccsal mosakszik (a mosakodó macska mellett), fésülködik (a tüskés sünivel szemben) vagy egy méhecskét figyel (mellette a maci mézesbödönét dongják a méhek).

A lapok és a kihajtható fülek jó minőségű, vastag kartonból készültek, ami fontos egy ilyen interaktív lapozó esetében. A fülecskék különböző irányba nyílnak (fentről lefele, lentről felfele, oldalra vagy éppen átlósan). Egy jó kézügyességgel rendelkező egyéves gyerkőc már ügyesen elboldogul a kezelésükkel.

Adatlap

Eredeti cím: Oho, wem gehört der Tierpopo?

Szöveg:    Thorstein Saleina

Fordítás:  Szabó T. Anna

Rajz:       Thorstein Saleina

Kiadó:     Tessloff Babilon, 2015.

Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 12hó+.

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

Azon frissiben írnom kell egy nemrég felfedezett lapozóról: Ki ette meg a málnát? 

A verses mesét Nemes Nagy Ágnes írta. Amíg medvemama nagymosást tart, két kisfia málnát szedni indul. Amikor megtelik a kosár, lehevernek egy fa alá, felébredve azonban hűlt helyét találják a fáradsággal összegyűjtött szemeknek. Meglátogatják Nyúl Pált, Rókaasszonyt, Sün Sámuelt és Mókus Miklóst, de egyikük sem tud semmit az eltűnt málnáról. Végül megtalálják a tettest: Tolvaj Ferkét látják elszaladni, a tele kosár málnával a kezében. Az égi igazságszolgáltatás azonban hamarosan lecsap rá: Ferke megbotlik egy fatörzsben, és nagyot esik. A bocsok úgy döntenek, hogy lemondanak a bosszúról, és nem próbálják meg visszaszerezni az ellopott szemeket, hanem szorgosan újra málnagyűjtésbe kezdenek, ezúttal a mókustól kapott kosárkába. Hazaérve, kistestvérükkel, Márikával együtt belakmároznak a friss gyümölcsből, azután ágyba bújnak, és medve néni fonogatva őrzi az álmukat.

Jól megírt szöveg ez, fülbemászó sorokkal, rímekkel. A két kedvencem:

"Míg te mosol, licsi-locs,

málnát szed két kicsi bocs."

...

"El nem rejti azt a fenyves,

akinek a keze enyves!"

Az lapozó illusztrációit Maros Krisztina készítette, és engem azonnal megfogott.

A rajzok nagyon frissek, eredetiek. A hátterek minimalisták, jelzésszerűek, a szereplők bumfordiak, kedvesek. Különösen ötletes az, ahogyan az első és utolsó belső oldalpáron a hullámzó ruha ösvénnyé (majd a könyv végén vissza) lényegül át. A bónusz felfedezés a lent látható oldalon: medvemama hordozókendőben viseli Márikát nagymosás közben.

Két helyen (Nyúl Pál nadrágján és a Medve néni kezében tartott textilen) kollázs-technikát is használ az illusztrátor. Én keveslem: ha egyszer úgy döntött, él ezzel az eszközzel, több helyen is felbukkanhatna.

Összességében, ez most a kedvenc lapozóm, mind szöveg, mind illusztráció tekintetében. Nagyon ajánlom.

Adatlap

Szöveg: Nemes Nagy Ágnes

Rajz:     Maros Krisztina

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.