Mielőtt a lányom megszületett, sok dolog kívül esett a látóteremen: nem ismertem a babakocsimárkákat, a gyerekruha-méretek rendszerét, a hozzátáplálás elveit - és nem tudtam volna megnevezni egyetlen (gyerek)könyvillusztrátort sem. Amikor aztán elindultam beszerezni a leányzó első leporellóit, rá kellett jönnöm, hogy rendben, hogy én pl. az Iciri-picirit szeretném megvásárolni - de melyiket? Nagyon nem mindegy ugyanis. A legkisebbeknek szánt könyvekben (és persze nemcsak) legalább akkora szerepe van a képnek, mint a szövegnek. A gyenge, giccses, fantáziálatlan rajzok elvehetik a kedvet akármilyen remek írás elolvasásától, míg a jól eltalált, ízléses, művészi értékkel bíró illusztráció alátámasztja, kiegészíti a szöveget (néha akár a hátán hordva a bukdácsoló sorokat).
Egy-egy klasszikusnak számító mesét, verset az évek során sok kiadó megjelentetett, különböző illusztrátorokat kérve fel a rajzok elkészítésére. Ezek a könyvek akár egyidőben is ott állhatnak a könyvesboltok polcain, választásra szólítva fel engem, az anyát. Ha lehetőségem van egy-egy szöveg több, különböző kiadását is kézbe venni, igyekszem majd összehasonlítva is írni róluk. Ezt a sort kezdem most el a Sün Balázzsal.
Csukás Istvánról már írtam röviden egy előző bejegyzésben. Ez a verses meséje Balázsról, a hét süntestvér legkisebbjéről szól, aki a nagyok között mindig háttérbe szorul, s bizony gyakran hely sem jut neki a házban. Éppen ezért elhatározza, hogy saját otthont épít. Már a beköltözés utáni első éjszakán újra a nyakán azonban a család: a beázás elől menekülő testvérek "megszállják" az új házikót is, s hogy, hogy nem, Balázs ismét a küszöbön találja magát. Mégsem keseredik el, hanem levonja a következtetést: "Mit tehetnék? Megnövök!/
S akkor talán nem lesz ágyam,/Nem lesz párnám a küszöb!”
A történet lendületes verssorokból kerekedik ki. Jó olvasni, jó felolvasni, könnyen beleég az ember memóriájába, és egyszercsak azon kapja magát, hogy gond nélkül szavalja a névsort: "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs." Nem is szaporítom a szót: a Sün Balázs egy jól sikerült verses mese, amely - szerintem - méltán vonult be a klasszikusok közé.
Ehhez képest eléggé kevés kiadására bukkantam, legalábbis leporellóként ill. lapozóként. Ez a miénk:
Itt bele lehet kukkantani. Az illusztrátor ismét csak Szőnyi Gergely. Az ő ábrázolásában Balázs csibészes mosolyú, enyhén punkosra sikerült siheder. Minden oldalon sok a böngésznivaló, gyakran humoros részlet: az egyik testvér szardíniakonzerves dobozban (!) alszik, a hangya verejtékezve vonszolja a szeget, Balázs éjjeliszekrénye egy spulni cérna stb. Apró mellékszereplők is végigkísérik a történetet: a hangya, a csiga és a kisegér, de felbukkan egy katicapöttyös mintájú esernyő alatt meghúzódó katicabogár is. Pont ezek miatt szeretem Szőnyi Gergely eddig megismert munkáit.
Kedvesnek találtam a Dargay Attila által illusztrált változatot is. Ő elsősorban rajzfilmrendezőként vált ismertté. Nevéhez fűződik a Lúdas Matyi, Vuk, Az erdő kapitánya és sok-sok más rajzfilm. Az ő Sün Balázsa nem járt a kezemben, viszont virtuálisan végignézhető itt, miközben Molnár Piroska tolmácsolásában hallgatjuk a mesét.
Ez a Balázs bumfordibb, "hagyományosabb", de nagyon szerethető. Minden bizonnyal Szőnyi Gergely is ismerte ezt a klasszikus munkát, mert kompozícióinak többsége nagyon emlékeztet a Dargayéra.
Ezen a kettőn kívül még egy leporelló-változatát találtam meg a Sün Balázsnak. Ezt Falcione Sarolta illusztrálta.
Sokáig csak a borítójával találkoztam, ami - be kell vallanom - nagyon taszított. Az volt a benyomásom, hogy ez a Balázs egy csekélyértelmű dundi gyermek, aki azon töpreng, miért is nincs a felsőtestén semmi ruha, és mire kellene használnia a kezében tartott fehér rongyot (először azt hittem, az az inge...). Azután rátaláltam az illusztrátor oldalán a teljes képanyagra, és némileg árnyalódott a véleményem. A rajzok többsége kedves, helyes, az idősebb testvérek szeme nem ilyen pici, fekete, amitől sokkal élettelibb, értelmesebb a tekintetük. Továbbra sem értem azonban a ruházati koncepciót: egyes alakoknak van nadrágjuk, mások teljesen pucérak, miközben egészen emberszabásúak, ezért zavaró a meztelenség. Amit pedig először Balázs ingének hittem, az a rongyija, amit kitartóan hurcol magával a képkockákon át. Összességében most jobban tetszik Falcione Sarolta munkája, mint első látásra, de a három közül ezt a változatot szeretem a legkevésbé.
Adatlapok:
Szöveg: Csukás István
Célkorosztály: Az impresszum szerint 2év+, szerintem 8hó+.
1.
Rajz: Szőnyi Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014.
Formátum: leporelló matt felületű vastag kartonból
2.
Rajz: Dargay Attila
Kiadó: Polygon Kiadó, 1990.
Formátum: (virtuális)
3.
Rajz: Falcione Sarolta
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010.
Formátum: (virtuális)
