Új korszak kezdeteként éltem meg azt, amikor a kartonból készült lapozók után a lányom már a klasszikus, puhalapú könyveket is egyre nagyobb biztonsággal kezdte el forgatni. Ehhez kiváló első darab a Boribon és Annipanni. Nemcsak lapozgatja a lányom (aki most 14 hónapos), hanem odahozza, a kezembe nyomja, és végig is nézi-hallgatja az egészet.
Marék Veronika 1970-ben kezdte el írni és rajzolni a Boribon-sorozatot. (Az 1958-as Boribon, a játékmackó különálló könyv, nem előzménye a sorozatnak.) A következő években összesen öt kötet látott napvilágot. Szinte 30 éves szünet után pedig 2006-tól újabb Boribon-könyvek is születnek, kicsik és nagyok nagy örömére. A Boribon-mesék érdeme az egyszerűség, mind rajban, mind szövegben. Az illusztrációk néhány elemből állnak, ezért a legkisebbek is könnyen azonosítják a főszereplőket, vagy a virágot, békát, csigát, pillangót stb. Minden oldalpár jobb oldalán látjuk a rajzokat, bal oldalon pedig ott az egy-két mondatos szöveg (olvasásakor praktikus, ha a gyerek a jobb oldalunkon ül :-)
A Boribon és Annipanni a sorozat legelső darabja. A történet ebben a legrövidebb: Boribon szamócát szedni indul, és útközben talál egy pár piros cipőt, egy kék inget és egy kerek szalmakalapot, amit szép sorban fel is vesz. Végül a tó partján rábukkan a pityergő Annipannira, aki elvesztette ezeket a ruhadarabokat. Amint visszakapja a ruháit, a kislány elvezeti Boribont a szamócásba, ahol napestig falatoznak.
A mesének remekül eltalált belső ritmusa van. Újra és újra megjelenik a "piros cipő", "kék ing" és "kerek szalmakalap" szókapcsolat, és háromszor ismétlődik Boribon reakciója: "Kié lehet? Nem tudom, de felveszem." A lányom külön kedvence az, amikor nagy beleéléssel olvasom fel neki a sírdogáló Annipanni szavait.
A rajzok (ugyancsak Marék Veronika munkája) az én szememnek kedvesen retrónak tűnnek - nem meglepő, hiszen majdnem fél évszázada születtek. Szeretem, hogy nem túlzsúfoltak, szinte csak jelzésszerűek, így könnyű a kicsik számára is kiigazodni rajtuk.
A könyv borítója viszont nem tetszik: a téglamintás háttér előtt rosszul látható a szerző neve és a cím (élőben zavaróbb, mint a fenti képen). A kötetenként változó rajzot azonban jó ötletnek tartom, hiszen ez tulajdonképpen a mese címének rajzos változata, így az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen felismerhetik, melyik kötetet tartják a kezükben.
Összességében jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és alig várom, hogy a sorozat további darabjaiba is beleolvashassunk.
A rajzok (ugyancsak Marék Veronika munkája) az én szememnek kedvesen retrónak tűnnek - nem meglepő, hiszen majdnem fél évszázada születtek. Szeretem, hogy nem túlzsúfoltak, szinte csak jelzésszerűek, így könnyű a kicsik számára is kiigazodni rajtuk.
A könyv borítója viszont nem tetszik: a téglamintás háttér előtt rosszul látható a szerző neve és a cím (élőben zavaróbb, mint a fenti képen). A kötetenként változó rajzot azonban jó ötletnek tartom, hiszen ez tulajdonképpen a mese címének rajzos változata, így az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen felismerhetik, melyik kötetet tartják a kezükben.
Összességében jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és alig várom, hogy a sorozat további darabjaiba is beleolvashassunk.
Adatlap
Szöveg: Marék Veronika
Rajz: Marék Veronika
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2015
Formátum: kemény kötés, az átlagosnál kicsivel vastagabb vékony lapok
Célkorosztály: 12hó+.
