A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Móra Könyvkiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Móra Könyvkiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 18., szerda

Nemes Nagy Ágnes: Barátaink a ház körül


Ezt a lapozót tulajdonképpen a Falusi hangverseny miatti csalódás ellensúlyozásaként vásároltam meg. Nemes Nagy Ágnes versében is a tanya állataival találkozunk egy-egy sorpárban. Felvonul előttünk a kutya, liba, cica, nyúl, kakas, kacsa, kecske, bárány és juh, a tehén és a ló. A versikék egyszerűek, kedvesek, játékosak, és minden "szakasz" végén ott az állathang is, amit felolvasáskor különösen élveznek a pici hallgatók: 
"Hát a nyúlnak mi a vágya?
Azt makogja: a saláta. Mak-mak-mak!"

A remek illusztráció Szalma Edit munkája. Az állatfigurák nagyon szerethetőek, és szinte minden oldalon felfedezhetünk valami jópofa részletet: a liba csíkos úszódresszét, a nyúl játéknyusziját, a bárány gyapjából sálat kötő madarat, a fogyókúrázó kacsa ugrókötelét stb. Számomra is élmény újra és újra átlapozni ezt a könyvet. Szívből ajánlom!

Adatlap
Szöveg: Nemes Nagy Ágnes
Rajz:     Szalma Edit
Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015
Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.

2016. április 7., csütörtök

Zelk Zoltán: A három nyúl


Ha van "kötelező irodalom" a kicsi gyerekeknek, A három nyúl biztosan ebbe a kategóriába tartozik. Zelk Zoltán verses meséjének három címszereplője elterjeszti a pletykát: ők ezután bizony rókahúson élnek. A szarka viszi a hírt a rókának, a róka továbbkölti a farkasnak, medvének, s végül a vadász is értesül arról, hogy hatalmas ("a medve egér hozzájuk"), vérszomjas nyulak portyáznak az erdőben, ezért ajánlott azonnal menekülni. Mindeközben az eszes nyulak nyugodtan alhatnak az ágyukban, hiszen minden ragadozót sikeresen elűztek a környékről. Igazi modern történet ez a szóbeszéd erejéről, a pletyka terjedési mechanizmusáról. 

Nemcsak a történet magával ragadó, hanem a forma is: a sorok zenéje szinte követeli a hangos felolvasást. Érdemes meghallgatni a mesét Szabó Gyula tolmácsolásában (aki esetleg nem ismeri színész nevét, jellegzetes hangját az is biztosan ismerősnek fogja találni). 

Ez a verses mese valódi klasszikus, de nem kevésbé az Reich Károly illusztrációja sem. Generációk nőttek fel az általa illusztrált Vackoron, Weöres Sándor verseken, különböző leporellókon. Bár 1988-ban, szinte harminc éve elhunyt, alkotásai azóta is újra és újra elérhetőek a könyvesboltok polcain. A három nyúl rajzai is a könnyen felismerhető, jellegzetes vonásokkal készültek. Szerethető, egyszerű, gyerekrajzra emlékeztető figurák népesítik be a lapokat. A teljes illusztráció megtekinthető itt.

Nem igazán értem azonban azt, hogy a Móra kiadó munkatársai miért döntöttek úgy, hogy nem verssoronként, hanem prózai szövegként tördelik A három nyulat. A sorok lüktetése jól érezhető, de sokkal jobban olvasható lenne a lapozó, ha versként állna előttünk a szöveg.

Többek között Szalma Edit és Dargay Attila is készített illusztrációt Zelk Zoltán meséjéhez. Amint sikerül hozzájutnom valamelyikhez, írok majd róla.

Adatlap
Szöveg: Zelk Zoltán
Rajz:     Reich Károly
Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2013
Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.


2016. március 21., hétfő

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny


Vannak olyan versek és dallamok, amelyek benne vannak az ember fejében anélkül, hogy meg tudná mondani: honnan tanulta, ki a szöveg írója vagy a dallam szerzője. Számomra ilyen (volt) a Falusi hangverseny. Amint először megláttam a kacsát a lányom egyik textilkönyvében, már énekeltem is: "Háp, háp, háp,/ jönnek a kacsák...". Utólag tudtam meg, hogy ez Szabó Lőrinc verse. Benne felvonul előttünk a falusi udvar népe: a kacsa, tehén, kakas, malac, liba, szamár és pulyka. Jellegzetes hangjuk koncertté áll össze: 
"Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
keltsen édes hangversennyel
ez a társaság!"

A közismert dallam szerzőjére nem sikerült rábukkannom. A dal minőségi előadásban meghallgatható pl. itt.

Szeretem ezt a verset, érthető hát, hogy megörültem, amikor felfedeztem a Móra kiadó lapozóját. Azonnal, alaposabb vizsgálat nélkül, meg is vásároltam. Mészely Ilka illusztrációi azonban csalódást okoztak. Ami első belelapozásra egyszerű, letisztult ábrázolásnak hatott, az alaposabb forgatás során egyre kevésbé tetszett nekem. Míg a tehén és a szamár alakja egészen kedvesre sikerült, a felnőtt kacsa és a pulyka rajza nem igazán szerencsés. A háttér éppen csak jelzésszerű, de nem egységes, és pl. a semmiben lógó(nak tűnő) tyúkok kifejezetten zavaróak. 



Összességében úgy gondolom, kár volt megvásárolni ezt a lapozót, és örömmel fogadnék a jövőben egy látványában ihletettebb Falusi hangversenyt.

Adatlap
Szöveg: Szabó Lőrinc
Rajz:     Mészely Ilka
Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015
Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.




2016. március 4., péntek

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

Azon frissiben írnom kell egy nemrég felfedezett lapozóról: Ki ette meg a málnát? 

A verses mesét Nemes Nagy Ágnes írta. Amíg medvemama nagymosást tart, két kisfia málnát szedni indul. Amikor megtelik a kosár, lehevernek egy fa alá, felébredve azonban hűlt helyét találják a fáradsággal összegyűjtött szemeknek. Meglátogatják Nyúl Pált, Rókaasszonyt, Sün Sámuelt és Mókus Miklóst, de egyikük sem tud semmit az eltűnt málnáról. Végül megtalálják a tettest: Tolvaj Ferkét látják elszaladni, a tele kosár málnával a kezében. Az égi igazságszolgáltatás azonban hamarosan lecsap rá: Ferke megbotlik egy fatörzsben, és nagyot esik. A bocsok úgy döntenek, hogy lemondanak a bosszúról, és nem próbálják meg visszaszerezni az ellopott szemeket, hanem szorgosan újra málnagyűjtésbe kezdenek, ezúttal a mókustól kapott kosárkába. Hazaérve, kistestvérükkel, Márikával együtt belakmároznak a friss gyümölcsből, azután ágyba bújnak, és medve néni fonogatva őrzi az álmukat.

Jól megírt szöveg ez, fülbemászó sorokkal, rímekkel. A két kedvencem:

"Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs."
...
"El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!"

Az lapozó illusztrációit Maros Krisztina készítette, és engem azonnal megfogott.


A rajzok nagyon frissek, eredetiek. A hátterek minimalisták, jelzésszerűek, a szereplők bumfordiak, kedvesek. Különösen ötletes az, ahogyan az első és utolsó belső oldalpáron a hullámzó ruha ösvénnyé (majd a könyv végén vissza) lényegül át. A bónusz felfedezés a lent látható oldalon: medvemama hordozókendőben viseli Márikát nagymosás közben.


Két helyen (Nyúl Pál nadrágján és a Medve néni kezében tartott textilen) kollázs-technikát is használ az illusztrátor. Én keveslem: ha egyszer úgy döntött, él ezzel az eszközzel, több helyen is felbukkanhatna.

Összességében, ez most a kedvenc lapozóm, mind szöveg, mind illusztráció tekintetében. Nagyon ajánlom.


Adatlap
Szöveg: Nemes Nagy Ágnes
Rajz:     Maros Krisztina
Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2014
Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.

2016. február 6., szombat

Mikor mit? (0-12 hó)

Milyen életkorban mit olvassunk a gyermekkel/gyermeknek, mit adjunk a kezébe önálló olvasásra? Ha egy év alatti csecsemőről van szó, sokan talán azt tartják: még semmit, vagy teljesen mindegy. Én másképp gondolom.

Az első könyv a pici szemében épp olyan játék, mint pl. egy csörgő. Amint érdekelni kezdik a tárgyak, mutogathatunk neki, lassan lapozhatunk előtte színes könyveket. Amikor pedig már tudatosan fogni is képes (3-4 hósan), eljött az ideje, hogy kezébe adjuk az első textil- és műanyagkönyveket. Ezeket forgatva megismeri a könyvek szerkezetét, megtanul lapozni, miközben bátran gyűrögetheti és rágcsálhatja a lapokat, akár nyugodtan az arcára is ejtheti a könyvet, sérülés veszélye nélkül.

Én sokáig kerestem, hogy mi legyen a lányom első textilkönyve. Olyat képzeltem el, amelynek egy-egy oldalán egy állatfigura szerepel, karakteres színekkel, ízléses ábrázolásban. Sok könyvecskét elvetettem azért, mert zsúfoltnak találtam, vagy egyszerűen nem tetszettek a rajzok. Végül ez a két darab lett a befutó:


Kb. 13*13 cm-es könyvecskék ezek, a textiloldalak pedig puhán recsegősek (van ilyen?). Bónusz, hogy rágóka is van a könyvek alján, de a lányom "természetesen" soha, egyetlenegyszer sem rágta őket azon a részen (bezzeg mindenhol máshol...).  Amikor már kezdte érdekelni, minden oldalon megneveztem az állatot, egy-egy jellegzetes testrészét (a cicának megfogható cérna-bajusza van, az oroszlánnak pihe-puha sörénye stb.), és elmondtam, hogy az illető állat milyen hangot ad ki. Később a háziállatos könyv minden oldalához társítottam egy-egy gyerekdalt is (Boci-boci tarka; Szomorú a birka; Háp-háp-háp, jönnek a kacsák; Cirmos cica, haj; Egy kismarac, röf, röf, röf; Pál, Kata, Péter). Egyedüli kivétel szegény kutyus - azóta is rákérdezek minden, utamba kerülő óvónénire, de senki nem tudott javasolni kutyás dalocskát. A "műsor" záróakkordja pedig az Én elmentem a vásárba..., sorba véve minden oldal szereplőjét. Remek közös időtöltés ez nálunk pl. a fürdés előtti hosszú, már nyűgösebb félórára.

A műanyag (tulajdonképpen fürdő-)könyveink közül a - szerintem - legbárgyúbb vált a lányom kedvencévé: Cuki Cica kalandjai (mentségemül szolgáljon: ajándékba kaptuk). A címszereplő mellett felbukkan benne Kedves Kutyus, Eszegető Egérke és Hancúrozó Halacska is. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen alliteráló neveket akartak adni szegény állatoknak, de nem vált a javukra... A szöveg együgyűsége zavar engem, ezért nem szoktam felolvasni, csak megnevezem az állatokat, virágot, almát stb. A gyermekem pedig már rongyosra rágcsálta az oldalakat, s mivel jó tartásuk van, mert szivaccsal béleltek, ügyesen megtanulta a lapozás technikáját (ebben a textilkönyvek kevésbé segítettek).


Az első kartonlapú leporellók és lapozók ideje szerintem akkor érkezik el, amikor a baba már tud ülni (addig nehezen tudná forgatni, és balesetveszélyes is lenne a kezébe adni). 

Vannak olyan kiadványok, melyek csupán képeket tartalmaznak (állatok, gyümölcsök, játéktárgyak stb.). Ezek közül én azokat szeretem, amelyek kisebbek, könnyen kezelhetőek, és egy oldalon egy, jól látható képet tartalmaznak. Amíg a kicsi lapozgat, megnevezhetjük a látottakat, s nagyon hamar meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kérésünkre rámutat egy-egy kedvencre. Ebben a műfajban nekünk ezek a kedvenceink:


Ezek tulajdonképpen habkönyvek: a kartonoldalak vékony habszivacsra vannak ragasztva. Ráadásul minden állat kivehető kis, kerek korongként, ami további játékokra teremt lehetőséget. A lányom pl. 6-7 korong közül már ügyesen kiválasztja a kedvenc pandát vagy kutyát. Máskor műanyagpoharakkal letakarok néhány korongot, ő pedig izgalommal emelgeti a pohárkákat, hogy lássa, mi lapul alattuk. A lehetőségeknek tényleg csak a fantázia szab határt. (A rajzokat jegyző Pásztohy Pankáról későbbi bejegyzésekben lesz szó bővebben is.)

Az "igazi", szöveget (többnyire verset) tartalmazó leporellók többségét a kiadók 2 éves kortól ajánlják, én azonban más véleményen vagyok. Valószínű, hogy a szöveget tényleg csak a megjelölt kor után képes megérteni a gyermek, de addig is böngészheti az illusztrációt, hallgathatja a felolvasott szöveg ritmusát, lüktetését, és a vastag kartonlapokat már biztonságosan tudja maga is lapozgatni. Ezért is jelöltem meg eddigi bejegyzéseimben 8hó+-os korhatárt (ekkor tud már ülni a baba).

Adatlapok:

Rágókás textilkönyv (Farm / Dzsungel) 
Gyártó: Galt

Cuki Cica (Csipogó fürdőkönyv)
Rajzolta: Marie Allen
Kiadó: Napraforgó Könyvkiadó
             
Háziállatok / Vadállatok (habkönyv)
Rajzolta: Pásztohy Panka
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2012