Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás

A Donaldson-Scheffler szerzőpáros egyik könyvéről már írtam. A róka zoknija azóta is a kedvencek között szerepel nálunk, és ez egyike azon könyveknek, amelyeket nemcsak a lányom kedvel, de én is szívesen olvasok fel újra meg újra (ez nem minden kedvencével van így ... erről is készül bejegyzés hamarosan). Joggal reméltem tehát, hogy A legcsinosabb óriás sem lesz csalódás. Igazam lett.

A Julia Donaldson által írt verses mese igazán megragadó: Gyuri, az óriás arra vágyik, hogy végre csinos, elegáns ruhákban járhasson kopott szandálja és foltos ruhája helyett. Amikor azonban végre beszerez egy öltözet új, csinos ruhát, annak minden darabját elosztogatja egy-egy szükséget szenvedő állatnak: a nyakkendőjét a náthás zsiráf nyakára tekeri, a cipője egy hajléktalanná vált egércsalád otthona lesz stb. Gyuri végül visszatalál régi ruháihoz, és ráébred, hogy azokban ő - ha nem is a legcsinosabb, de - a legvidámabb óriás. Amikor pedig hazaér, háza előtt várja az összes állat, akin segített, és szép ajándékkal háláják meg jóságát.

A mese számomra legkedvesebb része Gyuri egyre bővülő dala. Ezt talán már álmomból ébredve is el tudnám fújni. Kíváncsi lettem, hogy hogyan szól az eredeti szöveg, ezért elolvastam, és ki merem jelenteni, hogy a Papp Gábor Zsigmond által magyarított változat jobban tetszik, főleg a záró verzió, amely a hálás állatok köszönőlevelében olvasható. Mennyivel ízesebb-tartalmasabb ("magyarnépmesésebb") az, hogy 

"Ezért fejedre korona, s ezer áldás szálljon,

mert te vagy a legjószívűbb óriás a világon."

annál, hogy

"So here is a very fine crown,

to go with the sandals and gown

of the kindest giant in town."

Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor elolvastam a teljes mesét angolul: az eredeti szöveg - a fent említett dalt leszámítva - nem verses formájú! Azonnal sutba dobtam mindnen apró kritikát, ami a magyar változat kapcsán megfogalmazódott bennem, és kalapot emeltem  fordító előtt: remek munkát végzett. A szöveg gördülékeny, a sorok ritmusa élvezetessé teszi a felolvasást, a szóhasználat zamatos (kedvencem pl. a zokni-zokogni rímpár, vagy a "szutykos láp" szókapcsolat). 

Axel Scheffler rajzai kedvesek, egyszerűek. Szeretnivaló mesevilágot teremtenek Gyuri köré, amelyben együtt élnek óriások, törpék és "normális" emberek, és amelyben felbukkannak ismert, klasszikus mesék szereplői is: a Csizmás kandúr; a harmadik kismalac, amint egy talicska téglát tol; a békakirályfi, kézen fogva a királylánnyal, és lehet, hogy mások is, akiket én nem ismertem fel. Talán az sem véletlen, hogy a hálózsákját vesztett róka végül egy zoknit kap ajándékba az óriástól. Játékos átkacsintás lehet ez A róka zoknijára.

A legcsinosabb óriás hetek óta a legolvasottabb mese nálunk. Külön értékelem, hogy míg angolul vékonylapú könyvként jelent meg, magyarul kemény kartonból készült lapozóként adták ki, így gyakorlatilag elnyűhetetlen - pedig mi igazán próbára tesszük!

Adatlap

Eredeti cím: The Smartest Giant in Town

Szöveg:    Julia Donaldson

Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond

Rajz:       Axel Scheffler

Kiadó:     Pozsonyi Pagony, 2014.

Formátum: lapozó vastag kartonból

Célkorosztály: 18hó+.

Anne Möller: Állatlexikon

Nagyapa ajándéka volt ez a könyv, és valódi telitalálatnak bizonyult. Igaz, hogy elvileg a 2-4 éves korosztálynak ajánlják, de a másfél éves lányom már nagyon élvezi.

A Scolar kiadó Mit? Miért? Hogyan? c. sorozatában találunk kötetet a kukásautóról és a fogmosásról, a dinókról és az évszakokról, és még sok minden másról. Az egyes könyveket különböző szerzők jegyzik, csak a formátum egységes: 12 kemény karton lap, spirállal fűzve, kihajtható fülecskékkel. 

Az Állatlexikont Anne Möller rajzolta és írta. A lapokon betekintést nyerünk a falusi gazdaság, a rét, a liget, az erdő, a tenger, a szavanna, az esőerdő és a sarkvidék állatvilágába. A rajzok realisztikusak, a fülecskék mögött pedig vagy egy rejtőzködő állatkát fedezhetünk fel, vagy azt követhetjük, merre mozdul el az illető állat: az egér beszalad a gumicsizmába, a varangy bekapja a legyet, az elefánt a hátára locsolja a vizet stb. Minden állat mellett ott a neve, a rövid szövegecskékből pedig megtudunk egy-egy fontos információt, érdekességet az illető állatról. A kétévesnek elég, ha megtanulja mindet megnevezni, az négyévest már talán az is érdekli, hogy a szarvas évente ledobj az agancsát, majd újat növeszt magának.

Ugyan csak néhány napja nyúzzuk, de strapabírónak tűnik a könyv. A vastag drótspirál könnyen lapozhatóvá teszi, a lapok jó kemények, és remélem, a kihajtható fülek sem szakadnak majd le.  Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és már keresgélem is, hogy a sorozat melyik darabja legyen a következő a könyvespolcunkon.

Adatlap

Eredeti cím: Mein Junior-Lexicon Tiere

Szöveg:    Anne Möller

Fordítás:  Tihor Szilvia

Rajz:       Anne Möller

Kiadó:     Scolar Kiadó, 2014.

Formátum: spirálfűzött lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 18hó+.

Rotraut Susanne Berner: Téli böngésző

Már akkor tudtam, hogy ez a könyv (pontosabban a sorozat) ott lesz a gyermekem könyvespolcán, amikor még meg sem született a lányom. Barátainknál lépten-nyomon összefutottam az évszakos böngészőkkel, és minden alkalommal évezettel feledkeztem bele a részletek kavalkádjába. 

A böngésző olyan könyv, amelyben - néhány feliraton kívül - nincs szöveg. Részletgazdag, mozgalmas képek tárulnak elénk az oldalakon, lehetőséget teremtve arra, hogy saját történeteket szőjünk a szereplőkről. Úgy tudom, hogy ez a műfaj kifejezetten a német gyerekkönyvkiadás sajátja. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Rotraut Susanne Berner a 2000-es években rajzolta meg ennek a sorozatnak a darabjait (bár a figurák és tárgyak néha bájosan retrónak tűnnek). Egy év történéseit öleli fel a téli, tavaszi, nyári és őszi böngésző, a sorozat utolsó, éjszakai darabja pedig a következő év őszére repít minket. Ezidő alatt épületek készülnek el, gyerekek születnek, a fák kivirágzanak, majd elhullajtják lombjukat - akárcsak a való életben. Minden kötet megfelelő lapjain ugyanazok a helyszínek tárulnak elénk: az emeletes lakóház, a tanya, vonatállomás, főtér stb., így könnyű nyomon követni a változásokat. A hátsó borítón olvashatjuk néhány szereplő (magyarítot) nevét is.

Nekünk egyelőre a sorozat első darabja árválkodik a polcunkon. (Mint megtudtam, a magyar kiadó megszűnt, ezért gyorsan igyekszem beszerezni a többi kötetet is...) Én időről időre elővettem, és remekül szórakoztam vele, a lányom viszont csak most, 16 hónaposan szerette meg igazán. Örömmel ismeri fel a kutyát, cicát, kukát, biciklit, motrot... egyre több mindent. Kedvence a néni kosarából almát lakmározó csacsi, de - érdekes módon - fél a Juli haját meghuzigáló libától. Azt gondolom, hogy ez a könyv még évekig érdekes lesz számára, amint egyre több apró részletet fedez majd fel, és beszélgethetünk majd arról is, mi miért történik, melyik szereplő mit érezhet stb.

Érdekes adalék a sorozathoz Horváthné Csapucha Klára és F. Mikonya Hajnalka Böngésszünk együtt című módszertani útmutatója. Ezt egyelőre nem sikerült beszereznem, de a róla olvasottakból-hallottakból az derül ki, hogy ez a könyv rengeteg ötletet ad az évszakos böngészők használatához: beszélgetésötleteket, böngészési szempontokat stb. Nem hiszem, hogy ez elvenne az élmény spontaneitásából, és nagyobb gyerekek esetén jól foghat, ha a kétezredik kézbevételkor is tudunk újat kérdezni a rajzokról.

Adatlap

Eredeti cím: Winter-Wimmelbuch

Szöveg:    Rotraut Susanne Berner

Fordítás:  Szigethy Katalin

Rajz:       Rotraut Susanne Berner

Kiadó:     Naphegy Kiadó, 2013.

Formátum: nagyméretű lapozó vastag kartonból

Célkorosztály: 18hó+.

Bartos Erika: Százlábú

Bizonyos körökben illik nem szeretni Bartos Erikát. Azután persze az anyukák pironkodva vallják be: a gyerekeiknek az ő könyvei a kedvencei... Bogyó és Babóca vagy Anna, Peti és Gergő-ügyben nem tudok állást foglalni, mert még nem olvastuk őket, a Százlábú című vereseskötetet azonban mostanában gyakran forgatjuk.

Mind a szöveg, mind a rajz Bartos Erika munkája. A versek témái nagyon hétköznapiak (szappanbuborék-fújás, piacozás, állatok, járművek, természeti jelenségek stb.), ezért jól előkaphatóak a mindennapi helyzetekben. A szövegek - ahogyan a kritikusok is hangoztatják - valóban egyrétegűek, hiányzik belőlük pl. egy Weöres Sándor-vers komplexitása, összetettsége, de egy kétéves, az állatokkal, tárgyakkal ismerkedő gyermek számára pont megfelelőek.

A versek formailag, ritmikailag meglehetősen egy lére mennek, és ez hamar unalmassá válik. Üdítő kivétel pl. a kötet címadó verse. Remekül eltalált a forma, és kedves, játékos a tartalom:

"Százlábúnak szombat este
Táncba menni támadt kedve.
Hejehuja hopp!

Elővette a csizmákat,
Összeszámolt kilenc párat.
Hejehuja hopp!

Ennyi csizma nem lesz elég,
Negyvenegy pár kellene még!
Hejehuja hopp!"

A rajzok hűen - gyakran sorról sorra - követik a versek tartalmát. Az illusztráció ettől meglehetősen szájbarágóssá válik, miközben nem ad hozzá semmi többletet, plusz tartalmat a szöveghez. Az egészen fiatal "olvasókat" ez a fajta ábrázolás hozzásegítheti a szöveg megértéséhez, viszont nagyon könnyen megunható.

Külön említést igényel a tartalomjegyzék, ahol a címek mellett egy-egy ábra is szerepel, ami az olvasni még nem tudóknak is segít beazonosítani a verset. Tanúja voltam annak, amint barátaink kisfia úgy kérte édesanyjától az éppen felolvasandó verset, hogy végignézte a tartalomjegyzéket, és rábökött a megfelelő rajzocskára. 

A kötet verseit megzenésítette a Kiskalász zenekar, melynek honlapján bele is hallgathatunk ezekbe a dalokba. Érdemes szemezgetni közülük.

Adatlap

Szöveg: Bartos Erika

Rajz:     Bartos Erika

Kiadó:   Alexandra Kiadó, 2014

Formátum: kemény kötés, az átlagosnál kicsivel vastagabb vékony lapok

Célkorosztály: 12hó+.

Marék Veronika: Boribon és Annipanni

Új korszak kezdeteként éltem meg azt, amikor a kartonból készült lapozók után a lányom már a klasszikus, puhalapú könyveket is egyre nagyobb biztonsággal kezdte el forgatni. Ehhez kiváló első darab a Boribon és Annipanni. Nemcsak lapozgatja a lányom (aki most 14 hónapos), hanem odahozza, a kezembe nyomja, és végig is nézi-hallgatja az egészet.

Marék Veronika 1970-ben kezdte el írni és rajzolni a Boribon-sorozatot. (Az 1958-as Boribon, a játékmackó különálló könyv, nem előzménye a sorozatnak.) A következő években összesen öt kötet látott napvilágot. Szinte 30 éves szünet után pedig 2006-tól újabb Boribon-könyvek is születnek, kicsik és nagyok nagy örömére. A Boribon-mesék érdeme az egyszerűség, mind rajban, mind szövegben. Az illusztrációk néhány elemből állnak, ezért a legkisebbek is könnyen azonosítják a főszereplőket, vagy a virágot, békát, csigát, pillangót stb. Minden oldalpár jobb oldalán látjuk a rajzokat, bal oldalon pedig ott az egy-két mondatos szöveg (olvasásakor praktikus, ha a gyerek a jobb oldalunkon ül :-)

A Boribon és Annipanni a sorozat legelső darabja. A történet ebben a legrövidebb: Boribon szamócát szedni indul, és útközben talál egy pár piros cipőt, egy kék inget és egy kerek szalmakalapot, amit szép sorban fel is vesz. Végül a tó partján rábukkan a pityergő Annipannira, aki elvesztette ezeket a ruhadarabokat. Amint visszakapja a ruháit, a kislány elvezeti Boribont a szamócásba, ahol napestig falatoznak.

A mesének remekül eltalált belső ritmusa van. Újra és újra megjelenik a "piros cipő", "kék ing" és "kerek szalmakalap" szókapcsolat, és háromszor ismétlődik Boribon reakciója: "Kié lehet? Nem tudom, de felveszem." A lányom külön kedvence az, amikor nagy beleéléssel olvasom fel neki a sírdogáló Annipanni szavait. 

A rajzok (ugyancsak Marék Veronika munkája) az én szememnek kedvesen retrónak tűnnek - nem meglepő, hiszen majdnem fél évszázada születtek. Szeretem, hogy nem túlzsúfoltak, szinte csak jelzésszerűek, így könnyű a kicsik számára is kiigazodni rajtuk. 

A könyv borítója viszont nem tetszik: a téglamintás háttér előtt rosszul látható a szerző neve és a cím (élőben zavaróbb, mint a fenti képen). A kötetenként változó rajzot azonban jó ötletnek tartom, hiszen ez tulajdonképpen a mese címének rajzos változata, így az olvasni még nem tudó gyerekek is könnyen felismerhetik, melyik kötetet tartják a kezükben.

Összességében jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és alig várom, hogy a sorozat további darabjaiba is beleolvashassunk.

Adatlap

Szöveg: Marék Veronika

Rajz:     Marék Veronika

Kiadó:   Pozsonyi Pagony, 2015

Formátum: kemény kötés, az átlagosnál kicsivel vastagabb vékony lapok

Célkorosztály: 12hó+.

Nemes Nagy Ágnes: Barátaink a ház körül

Ezt a lapozót tulajdonképpen a Falusi hangverseny miatti csalódás ellensúlyozásaként vásároltam meg. Nemes Nagy Ágnes versében is a tanya állataival találkozunk egy-egy sorpárban. Felvonul előttünk a kutya, liba, cica, nyúl, kakas, kacsa, kecske, bárány és juh, a tehén és a ló. A versikék egyszerűek, kedvesek, játékosak, és minden "szakasz" végén ott az állathang is, amit felolvasáskor különösen élveznek a pici hallgatók: 

"Hát a nyúlnak mi a vágya?

Azt makogja: a saláta. Mak-mak-mak!"

A remek illusztráció Szalma Edit munkája. Az állatfigurák nagyon szerethetőek, és szinte minden oldalon felfedezhetünk valami jópofa részletet: a liba csíkos úszódresszét, a nyúl játéknyusziját, a bárány gyapjából sálat kötő madarat, a fogyókúrázó kacsa ugrókötelét stb. Számomra is élmény újra és újra átlapozni ezt a könyvet. Szívből ajánlom!

Adatlap

Szöveg: Nemes Nagy Ágnes

Rajz:     Szalma Edit

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Mi is az a leporelló? Vagy ki...?

Ha kisgyerekeknek szóló könyvekre gondolunk, sokunk szeme előtt olyan, kemény kartonból készült könyv jelenik meg, amelyet harmonikaszerűen kell összehajtogatni. Ez a leporelló. Sokáig úgy használtam ezt a szót, hogy eszembe sem jutott gondolkodni azon, hogy honnan is ered. Amikor azonban először le kellett írnom (és egy pillanatig gondolkodnom: vajon hosszú vagy rövid "o"-val kell írni), furdalni kezdte az oldalamat a kíváncsiság, és segítségül hívtam gugli barátunkat. Íme, mire jutottam.

Don Juan, a legendás nőfaló kalandor nevét talán mindannyian ismerjük. Róla szól Mozart Don Giovanni című operája, melynek szereplői között ott találjuk Leporellót, a címszereplő főúr szolgáját. Az első felvonás második képében Leporello Donna Elvirával, a gazdája által meghódított, majd elhagyott hölggyel beszélget, és felsorolja neki Don Giovanni hódításait. Az ária címe: "Asszonyom, itt a lista", és a szolga egy harmonikaszerűen összehajtott hosszú-hosszú papírról olvassa fel azt, hogy melyik országban hány szeretője volt a híres-hírhedt szoknyapecérnek. Innen származik a leporelló kifejezés.

Személyes tapasztalatom az, hogy a leporelló forma érdekes, mert kiteríthető, kerítést is lehet építeni belőle, de sokkal sérülékenyebb, mint egy lapozó. A lányom nagyon ügyesen bánik a könyveivel, de már két leporellót tett tönkre úgy, hogy középen fordítva csukta össze, és a hajtás mentén elhasadt-eltört a papír.

Zelk Zoltán: A három nyúl

Ha van "kötelező irodalom" a kicsi gyerekeknek, A három nyúl biztosan ebbe a kategóriába tartozik. Zelk Zoltán verses meséjének három címszereplője elterjeszti a pletykát: ők ezután bizony rókahúson élnek. A szarka viszi a hírt a rókának, a róka továbbkölti a farkasnak, medvének, s végül a vadász is értesül arról, hogy hatalmas ("a medve egér hozzájuk"), vérszomjas nyulak portyáznak az erdőben, ezért ajánlott azonnal menekülni. Mindeközben az eszes nyulak nyugodtan alhatnak az ágyukban, hiszen minden ragadozót sikeresen elűztek a környékről. Igazi modern történet ez a szóbeszéd erejéről, a pletyka terjedési mechanizmusáról. 

Nemcsak a történet magával ragadó, hanem a forma is: a sorok zenéje szinte követeli a hangos felolvasást. Érdemes meghallgatni a mesét Szabó Gyula tolmácsolásában (aki esetleg nem ismeri színész nevét, jellegzetes hangját az is biztosan ismerősnek fogja találni). 

Ez a verses mese valódi klasszikus, de nem kevésbé az Reich Károly illusztrációja sem. Generációk nőttek fel az általa illusztrált Vackoron, Weöres Sándor verseken, különböző leporellókon. Bár 1988-ban, szinte harminc éve elhunyt, alkotásai azóta is újra és újra elérhetőek a könyvesboltok polcain. A három nyúl rajzai is a könnyen felismerhető, jellegzetes vonásokkal készültek. Szerethető, egyszerű, gyerekrajzra emlékeztető figurák népesítik be a lapokat. A teljes illusztráció megtekinthető itt.

Nem igazán értem azonban azt, hogy a Móra kiadó munkatársai miért döntöttek úgy, hogy nem verssoronként, hanem prózai szövegként tördelik A három nyulat. A sorok lüktetése jól érezhető, de sokkal jobban olvasható lenne a lapozó, ha versként állna előttünk a szöveg.

Többek között Szalma Edit és Dargay Attila is készített illusztrációt Zelk Zoltán meséjéhez. Amint sikerül hozzájutnom valamelyikhez, írok majd róla.

Adatlap

Szöveg: Zelk Zoltán

Rajz:     Reich Károly

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2013

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Julia Donaldson: A róka zoknija

A Hohó! Kié ez a popó sikere után már célzottan kerestem olyan újabb lapozót, amelynek kihajtható fülecskéi vannak. Örömmel találtam rá a Pozsonyi Pagony Kft. által kiadott Tölgyerdő meséi című sorozatra. A Malacbújócska, Nyuszi álmos és Mackó levelei mellett e sorozat darabja A róka zoknija.

Az eredeti szöveg Julia Donaldson angol írónő munkája (a nyelvet értők végigolvashatják és -hallgathatják itt). A történet lényege az, hogy a róka a reggeli öltözködés során nem találja a zokniját. Bekukkant szekrénybe, szőnyeg alá stb., talál is mindenhol egy-egy ruhadarabot, de a zoknikra csak a lapozó végén bukkan rá.

A fordítást Papp Gábor Zsigmond végezte, véleményem szerint sikeresen. A szöveg gördülékeny, játékos. Nem tudom, szándékos-e a poén a következő sorokban, de én értékeltem:

"Keresi a szőnyeg alatt,

Ott lapul(!) egy régi kalap." 

Az illusztrációt a német származású, Londonban élő és dolgozó Axel Scheffler készítette aki a Tölgyerdői meséin kívül is több ízben dolgozott együtt Julia Donaldsonnal. A történet főszereplője, az emberszabású róka szórakozott hivatalnokra vagy egyetemi előadóra emlékeztet (talán a csokornyakkendő miatt). A lapokon megjelenik a ház minden helyisége, tele hagyományos, polgári bútorokkal és dísztárgyakkal. Minden szobában jelzi valami a róka rajongását a kacsák iránt: gumikacsa, kacsás könyv, festmény, bögre, sőt egy kupac Donald kacsás képregény is a padláson. Az oldalpárok jobb oldalán egy-egy kihajtható fülecskét találunk (ajtó, ládafedél, szőnyeg stb.), amely alatt ott lapul egy-egy újabb ruhadarab. A keresgélésben a róka hű társa egy pöttyös hálóinges kisegér.

Összességében ez egy kedves, szórakoztató lapozó. 13*16 cm-es méretével kifejezetten kicsi könyv, és ennek megfelelően a kihajtható fülek is aprók, ezért kérdés számomra, hogy pl. egy egyéves jól tudja-e kezelni őket.

Adatlap

Eredeti cím: Fox's Socks

Szöveg:    Julia Donaldson

Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond

Rajz:       Axel Scheffler

Kiadó:     Pozsonyi Pagony Kft., 2014.

Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 12hó+.

Nemzetközi Gyermekkönyvnap 2016

Minden évben Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján, április 2-án (azaz ma) ünnepli a világ a gyermekkönyveket. Erre jeles napra a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY - International Board of Books for Young Readers) egy-egy helyi szekciója az olvasást népszerűsítő plakátot készít és ünnepi üzenetet fogalmaz meg. Idén Brazil alkotók tették ezt meg. A plakát és az üzenet angol nyelven itt, magyarul pedig itt látható-olvasható. 

Jó tudni, hogy 2001-ben Magyarország "támogatta" a gyermekkönyvnapot. A kampány jelmondata így hangzott: "A könyvekben minden benne van" ("Books have it all"). Akkor az ünnepi üzenetet Janikovszky Éva fogalmazta meg, a plakátot pedig Rényi Krisztina készítette. 

Április 2-ára a világ minden táján szerveznek gyermekirodalmat népszerűsítő eseményeket. Ha a közelünkben mégsem találunk ilyet, a gyermekkönyvnaphoz a legméltóbban úgy csatlakozhatunk, ha ma (is) elolvasunk gyermekünknek/gyermekünkkel egy igényes, színvonalas könyvet. Ez lehet akár Csukás István valamelyik műve, akinek szintén ma van a születésnapja (ráadásul a nyolcvanadik).

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Vannak olyan versek és dallamok, amelyek benne vannak az ember fejében anélkül, hogy meg tudná mondani: honnan tanulta, ki a szöveg írója vagy a dallam szerzője. Számomra ilyen (volt) a Falusi hangverseny. Amint először megláttam a kacsát a lányom egyik textilkönyvében, már énekeltem is: "Háp, háp, háp,/ jönnek a kacsák...". Utólag tudtam meg, hogy ez Szabó Lőrinc verse. Benne felvonul előttünk a falusi udvar népe: a kacsa, tehén, kakas, malac, liba, szamár és pulyka. Jellegzetes hangjuk koncertté áll össze: 

"Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

keltsen édes hangversennyel

ez a társaság!"

A közismert dallam szerzőjére nem sikerült rábukkannom. A dal minőségi előadásban meghallgatható pl. itt.

Szeretem ezt a verset, érthető hát, hogy megörültem, amikor felfedeztem a Móra kiadó lapozóját. Azonnal, alaposabb vizsgálat nélkül, meg is vásároltam. Mészely Ilka illusztrációi azonban csalódást okoztak. Ami első belelapozásra egyszerű, letisztult ábrázolásnak hatott, az alaposabb forgatás során egyre kevésbé tetszett nekem. Míg a tehén és a szamár alakja egészen kedvesre sikerült, a felnőtt kacsa és a pulyka rajza nem igazán szerencsés. A háttér éppen csak jelzésszerű, de nem egységes, és pl. a semmiben lógó(nak tűnő) tyúkok kifejezetten zavaróak. 

Összességében úgy gondolom, kár volt megvásárolni ezt a lapozót, és örömmel fogadnék a jövőben egy látványában ihletettebb Falusi hangversenyt.

Adatlap

Szöveg: Szabó Lőrinc

Rajz:     Mészely Ilka

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Kányádi Sándor: Kakasszótól pacsirtáig

A csíkszeredai Gutenberg kiadó az utóbbi években több minőségi gyerekkönyvet jelentetett meg, köztük a legkisebbeknek szóló igényes lapozókat is. Ezek egyike a Kakasszótól pacsirtáig című könyv.

A vers Kányádi Sándor műve. Címéhez hűen, kakaskukorékolással indul: a tarajos hírnök reggelt jelez, s szavára új nap indul a faluban. A pásztor kihajtja a nyájat a legelőre, az udvar lakói, ludak, tyúkok, malacok pedig sürgetve követelik a reggelit. A kakas önérzetes jószág; bár a szemétdombon trónol, büszkén hirdeti: "Nélkülem a falu is/ sötétben maradna,/ nem ragyogna föl a nap,/ tavasz fényes napja." Végül mindenki megkapja a neki való eledelt, közben a pásztor is megérkezik a legelőre, s reggeli szalonnáját pacsirtaszó (!) mellett fogyasztja el.

Be kell vallanom: nekem ez a szöveg nem adott túl sokat. Nehezemre esik egy klasszikus szerzőt kritizálni, és tulajdonképpen nincs is konkrét bajom a verssel, csak éppen nem késztet újra- és újraolvasásra... Ez a lapozó inkább a képi világa miatt vonult be a kedvenceim közé.

Az illusztrációt a kolozsvári Kürti Andrea készítette. Saját blogján ízelítőt kaphatunk ezekből a rajzokból és az alkotó egyéb munkáiból is. 

Az illusztrációk hátterét texturált felületű papír adja. A falu apró, tarka házai meseszerűek, a tavasz virágai vidámak, az állatok kedvesek. Különlegessége az ábrázolásnak, hogy ahol egy-egy állat egy része pl. az istálló vagy ól takarásában van, ott is átsejlenek a körvonalai. A fent és a lent nem minden esetben engedelmeskedik a fizika törvényeinek, de ettől csak még meseszerűbb lesz ez a színes, magával ragadó világ.

Adatlap

Szöveg: Kányádi Sándor

Rajz:     Kürti Andrea

Kiadó:   Gutenberg Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó matt felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Thorsten Saleina: Hohó! Kié ez a popó?

Ez a lapozó felébreszti bennünk, szülőkben is a vihorászó kiskamaszt, hiszen ki ne tartaná mulatságosnak azt, ha fenekük alapján kell felismerni az állatokat. Az ötlet eredeti és játékos: az oldalakon egy-egy állat popóját látjuk, ha pedig kihajtjuk a füleket, szemből is ránk köszön az alfelek tulajdonosa: a malac, medve, páva stb.

A könyv eredetileg német nyelven jelent meg. Mind a szöveg, mind az illusztráció Thorstein Saleina munkája. Minden oldalpáron baloldalon olvashatjuk a szöveget, a jobb oldalon pedig ott a kihajthatós rajz.

A kitalálós versikéket Szabó T. Anna fordította. Van közöttük kevésbé sikerült, de egészen jópofa is (hogy ebből mennyi a szerző és mennyi a fordító érdeme, nem tudom). Az első darab pl. így hangzik: 

"Farkincája kunkori, 

dagonyában gyakori.

Nos? Tudatlan nem maradsz:

ez itt bizony a

malac." 

A rajzok egyszerűek, kedvesek. Bónuszként a szöveges oldalak mindegyikének bal alsó sarkában megjelenik egy egérke, aki hol a saját popójára mutogat, hol egy nagy fürdőszivaccsal mosakszik (a mosakodó macska mellett), fésülködik (a tüskés sünivel szemben) vagy egy méhecskét figyel (mellette a maci mézesbödönét dongják a méhek).

A lapok és a kihajtható fülek jó minőségű, vastag kartonból készültek, ami fontos egy ilyen interaktív lapozó esetében. A fülecskék különböző irányba nyílnak (fentről lefele, lentről felfele, oldalra vagy éppen átlósan). Egy jó kézügyességgel rendelkező egyéves gyerkőc már ügyesen elboldogul a kezelésükkel.

Adatlap

Eredeti cím: Oho, wem gehört der Tierpopo?

Szöveg:    Thorstein Saleina

Fordítás:  Szabó T. Anna

Rajz:       Thorstein Saleina

Kiadó:     Tessloff Babilon, 2015.

Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 12hó+.

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

Azon frissiben írnom kell egy nemrég felfedezett lapozóról: Ki ette meg a málnát? 

A verses mesét Nemes Nagy Ágnes írta. Amíg medvemama nagymosást tart, két kisfia málnát szedni indul. Amikor megtelik a kosár, lehevernek egy fa alá, felébredve azonban hűlt helyét találják a fáradsággal összegyűjtött szemeknek. Meglátogatják Nyúl Pált, Rókaasszonyt, Sün Sámuelt és Mókus Miklóst, de egyikük sem tud semmit az eltűnt málnáról. Végül megtalálják a tettest: Tolvaj Ferkét látják elszaladni, a tele kosár málnával a kezében. Az égi igazságszolgáltatás azonban hamarosan lecsap rá: Ferke megbotlik egy fatörzsben, és nagyot esik. A bocsok úgy döntenek, hogy lemondanak a bosszúról, és nem próbálják meg visszaszerezni az ellopott szemeket, hanem szorgosan újra málnagyűjtésbe kezdenek, ezúttal a mókustól kapott kosárkába. Hazaérve, kistestvérükkel, Márikával együtt belakmároznak a friss gyümölcsből, azután ágyba bújnak, és medve néni fonogatva őrzi az álmukat.

Jól megírt szöveg ez, fülbemászó sorokkal, rímekkel. A két kedvencem:

"Míg te mosol, licsi-locs,

málnát szed két kicsi bocs."

...

"El nem rejti azt a fenyves,

akinek a keze enyves!"

Az lapozó illusztrációit Maros Krisztina készítette, és engem azonnal megfogott.

A rajzok nagyon frissek, eredetiek. A hátterek minimalisták, jelzésszerűek, a szereplők bumfordiak, kedvesek. Különösen ötletes az, ahogyan az első és utolsó belső oldalpáron a hullámzó ruha ösvénnyé (majd a könyv végén vissza) lényegül át. A bónusz felfedezés a lent látható oldalon: medvemama hordozókendőben viseli Márikát nagymosás közben.

Két helyen (Nyúl Pál nadrágján és a Medve néni kezében tartott textilen) kollázs-technikát is használ az illusztrátor. Én keveslem: ha egyszer úgy döntött, él ezzel az eszközzel, több helyen is felbukkanhatna.

Összességében, ez most a kedvenc lapozóm, mind szöveg, mind illusztráció tekintetében. Nagyon ajánlom.

Adatlap

Szöveg: Nemes Nagy Ágnes

Rajz:     Maros Krisztina

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Mikor mit? (0-12 hó)

Milyen életkorban mit olvassunk a gyermekkel/gyermeknek, mit adjunk a kezébe önálló olvasásra? Ha egy év alatti csecsemőről van szó, sokan talán azt tartják: még semmit, vagy teljesen mindegy. Én másképp gondolom.

Az első könyv a pici szemében épp olyan játék, mint pl. egy csörgő. Amint érdekelni kezdik a tárgyak, mutogathatunk neki, lassan lapozhatunk előtte színes könyveket. Amikor pedig már tudatosan fogni is képes (3-4 hósan), eljött az ideje, hogy kezébe adjuk az első textil- és műanyagkönyveket. Ezeket forgatva megismeri a könyvek szerkezetét, megtanul lapozni, miközben bátran gyűrögetheti és rágcsálhatja a lapokat, akár nyugodtan az arcára is ejtheti a könyvet, sérülés veszélye nélkül.

Én sokáig kerestem, hogy mi legyen a lányom első textilkönyve. Olyat képzeltem el, amelynek egy-egy oldalán egy állatfigura szerepel, karakteres színekkel, ízléses ábrázolásban. Sok könyvecskét elvetettem azért, mert zsúfoltnak találtam, vagy egyszerűen nem tetszettek a rajzok. Végül ez a két darab lett a befutó:

Kb. 13*13 cm-es könyvecskék ezek, a textiloldalak pedig puhán recsegősek (van ilyen?). Bónusz, hogy rágóka is van a könyvek alján, de a lányom "természetesen" soha, egyetlenegyszer sem rágta őket azon a részen (bezzeg mindenhol máshol...).  Amikor már kezdte érdekelni, minden oldalon megneveztem az állatot, egy-egy jellegzetes testrészét (a cicának megfogható cérna-bajusza van, az oroszlánnak pihe-puha sörénye stb.), és elmondtam, hogy az illető állat milyen hangot ad ki. Később a háziállatos könyv minden oldalához társítottam egy-egy gyerekdalt is (Boci-boci tarka; Szomorú a birka; Háp-háp-háp, jönnek a kacsák; Cirmos cica, haj; Egy kismarac, röf, röf, röf; Pál, Kata, Péter). Egyedüli kivétel szegény kutyus - azóta is rákérdezek minden, utamba kerülő óvónénire, de senki nem tudott javasolni kutyás dalocskát. A "műsor" záróakkordja pedig az Én elmentem a vásárba..., sorba véve minden oldal szereplőjét. Remek közös időtöltés ez nálunk pl. a fürdés előtti hosszú, már nyűgösebb félórára.

A műanyag (tulajdonképpen fürdő-)könyveink közül a - szerintem - legbárgyúbb vált a lányom kedvencévé: Cuki Cica kalandjai (mentségemül szolgáljon: ajándékba kaptuk). A címszereplő mellett felbukkan benne Kedves Kutyus, Eszegető Egérke és Hancúrozó Halacska is. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen alliteráló neveket akartak adni szegény állatoknak, de nem vált a javukra... A szöveg együgyűsége zavar engem, ezért nem szoktam felolvasni, csak megnevezem az állatokat, virágot, almát stb. A gyermekem pedig már rongyosra rágcsálta az oldalakat, s mivel jó tartásuk van, mert szivaccsal béleltek, ügyesen megtanulta a lapozás technikáját (ebben a textilkönyvek kevésbé segítettek).

Az első kartonlapú leporellók és lapozók ideje szerintem akkor érkezik el, amikor a baba már tud ülni (addig nehezen tudná forgatni, és balesetveszélyes is lenne a kezébe adni). 

Vannak olyan kiadványok, melyek csupán képeket tartalmaznak (állatok, gyümölcsök, játéktárgyak stb.). Ezek közül én azokat szeretem, amelyek kisebbek, könnyen kezelhetőek, és egy oldalon egy, jól látható képet tartalmaznak. Amíg a kicsi lapozgat, megnevezhetjük a látottakat, s nagyon hamar meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kérésünkre rámutat egy-egy kedvencre. Ebben a műfajban nekünk ezek a kedvenceink:

Ezek tulajdonképpen habkönyvek: a kartonoldalak vékony habszivacsra vannak ragasztva. Ráadásul minden állat kivehető kis, kerek korongként, ami további játékokra teremt lehetőséget. A lányom pl. 6-7 korong közül már ügyesen kiválasztja a kedvenc pandát vagy kutyát. Máskor műanyagpoharakkal letakarok néhány korongot, ő pedig izgalommal emelgeti a pohárkákat, hogy lássa, mi lapul alattuk. A lehetőségeknek tényleg csak a fantázia szab határt. (A rajzokat jegyző Pásztohy Pankáról későbbi bejegyzésekben lesz szó bővebben is.)

Az "igazi", szöveget (többnyire verset) tartalmazó leporellók többségét a kiadók 2 éves kortól ajánlják, én azonban más véleményen vagyok. Valószínű, hogy a szöveget tényleg csak a megjelölt kor után képes megérteni a gyermek, de addig is böngészheti az illusztrációt, hallgathatja a felolvasott szöveg ritmusát, lüktetését, és a vastag kartonlapokat már biztonságosan tudja maga is lapozgatni. Ezért is jelöltem meg eddigi bejegyzéseimben 8hó+-os korhatárt (ekkor tud már ülni a baba).

Adatlapok:

Rágókás textilkönyv (Farm / Dzsungel) 

Gyártó: Galt

Cuki Cica (Csipogó fürdőkönyv)

Rajzolta: Marie Allen

Kiadó: Napraforgó Könyvkiadó

             

Háziállatok / Vadállatok (habkönyv)

Rajzolta: Pásztohy Panka

Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2012

Giovanna Mantegazza: A hernyó vacsorája

Igen, persze hogy a lyuk miatt akadt meg a szemem először ezen a lapozón. Ajándékot kerestem barátaink kislányának, megtetszett ez a könyvecske, és amikor otthon átolvastam, tudtam, hogy magunknak is meg fogom vásárolni.

A hernyó vacsorája verses mese, szerzője az olasz Giovanna Mantegazza. A fordításoktól mindig ódzkodom kicsit, főleg, ha versről van szó, de Kovács János remek munkát végzett. Ennek egyik bizonyítéka számomra az, amint az éhes hernyó "szeme kopog, már magát emészti"(!). 

A történet arról szól, hogy az éhes hernyó vacsorát keres. Útjába kerül mindenféle zöldség és gyümölcs, de amint beléjük harapna, mindig felbukkan egy csiga, darázs vagy szitakötő és tájékoztatja hernyónkat: az alma, eper, citrom stb. nem neki való csemege. Végül egy békától kap útmutatást: 

"Rábrekken egy béka,

egy rusnya leveli:

Hé, öcskös, a hernyó

fák levelét eszi!"

Az elcsigázott hernyó végre belakmározik egy szép nagy levélből, s hogy fáradtságát kipihenje, gubót sző magának és békésen elalszik. S hogy mi történik, amikor felébred? Ezt már ki-ki fantáziájára és állattani ismereteire bízom.

A minimalista illusztráció Giorgio Vanetti munkája. Minden rajzolt oldal nagy részét az épp sorra kerülő színes gyümölcs ill. zöldség tölti ki, rajta araszol a zöld hernyó, s a közelben ott van a jóakaró szitakötő, méh, tücsök stb., aki színezés nélkül, fekete-fehér vonalrajzban jelenik meg. Az a bizonyos lyuk az zöldségeken, gyümölcsökön fúródik keresztül, egyre kisebb és kisebb átmérővel, míg végül a báb bejárati nyílásává szűkül.

Kedves a történet, játékos a nyelvezet, letisztultak a rajzok, ráadásul kilenc gyümölcs ill. zöldség és ugyanannyi kis élőlény nevét ismerheti meg a gyermek a könyv lapozása közben.  

A hernyó vacsorája a Lukas lapozók című sorozat része. A sorozathoz tartozik az ugyancsak Giovanna Mantegazza által írt Egy béka, két tukán, Forognak a kerekek és Mit mond a bagoly? és a Bussolati-Abbatiello szerzőpáros által jegyzett Csillag, kis barátom. 

Adatlap

Szöveg:      Giovanna Mantegazza 

Fordítás:    Kovács János

Rajz:          Giorgio Vanetti

Kiadó:        Kolibri Kiadó

Formátum: 20*20cm-es méretű lapozó vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Csukás István: Sün Balázs

Mielőtt a lányom megszületett, sok dolog kívül esett a látóteremen: nem ismertem a babakocsimárkákat, a gyerekruha-méretek rendszerét, a hozzátáplálás elveit - és nem tudtam volna megnevezni egyetlen (gyerek)könyvillusztrátort sem. Amikor aztán elindultam beszerezni a leányzó első leporellóit, rá kellett jönnöm, hogy rendben, hogy én pl. az Iciri-picirit szeretném megvásárolni - de melyiket? Nagyon nem mindegy ugyanis. A legkisebbeknek szánt könyvekben (és persze nemcsak) legalább akkora szerepe van a képnek, mint a szövegnek. A gyenge, giccses, fantáziálatlan rajzok elvehetik a kedvet akármilyen remek írás elolvasásától, míg a jól eltalált, ízléses, művészi értékkel bíró illusztráció alátámasztja, kiegészíti a szöveget (néha akár a hátán hordva a bukdácsoló sorokat). 

Egy-egy klasszikusnak számító mesét, verset az évek során sok kiadó megjelentetett, különböző illusztrátorokat kérve fel a rajzok elkészítésére. Ezek a könyvek akár egyidőben is ott állhatnak a könyvesboltok polcain, választásra szólítva fel engem, az anyát. Ha lehetőségem van egy-egy szöveg több, különböző kiadását is kézbe venni, igyekszem majd összehasonlítva is írni róluk. Ezt a sort kezdem most el a Sün Balázzsal.

Csukás Istvánról már írtam röviden egy előző bejegyzésben. Ez a verses meséje Balázsról, a hét süntestvér legkisebbjéről szól, aki a nagyok között mindig háttérbe szorul, s bizony gyakran hely sem jut neki a házban. Éppen ezért elhatározza, hogy saját otthont épít. Már a beköltözés utáni első éjszakán újra a nyakán azonban a család: a beázás elől menekülő testvérek "megszállják" az új házikót is, s hogy, hogy nem, Balázs ismét a küszöbön találja magát. Mégsem keseredik el, hanem levonja a következtetést: "Mit tehetnék? Megnövök!/

S akkor talán nem lesz ágyam,/Nem lesz párnám a küszöb!”

A történet lendületes verssorokból kerekedik ki. Jó olvasni, jó felolvasni, könnyen beleég az ember memóriájába, és egyszercsak azon kapja magát, hogy gond nélkül szavalja a névsort: "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs." Nem is szaporítom a szót: a Sün Balázs egy jól sikerült verses mese, amely - szerintem - méltán vonult be a klasszikusok közé.

Ehhez képest eléggé kevés kiadására bukkantam, legalábbis leporellóként ill. lapozóként. Ez a miénk:

Itt bele lehet kukkantani. Az illusztrátor ismét csak Szőnyi Gergely. Az ő ábrázolásában Balázs csibészes mosolyú, enyhén punkosra sikerült siheder. Minden oldalon sok a böngésznivaló, gyakran humoros részlet: az egyik testvér szardíniakonzerves dobozban (!) alszik,  a hangya verejtékezve vonszolja a szeget, Balázs éjjeliszekrénye egy spulni cérna stb. Apró mellékszereplők is végigkísérik a történetet: a hangya, a csiga és a kisegér, de felbukkan egy katicapöttyös mintájú esernyő alatt meghúzódó katicabogár is. Pont ezek miatt szeretem Szőnyi Gergely eddig megismert munkáit.

Kedvesnek találtam a Dargay Attila által illusztrált változatot is. Ő elsősorban rajzfilmrendezőként vált ismertté. Nevéhez fűződik a Lúdas Matyi, Vuk, Az erdő kapitánya és sok-sok más rajzfilm. Az ő Sün Balázsa nem járt a kezemben, viszont virtuálisan végignézhető itt, miközben Molnár Piroska tolmácsolásában hallgatjuk a mesét. 

Ez a Balázs bumfordibb, "hagyományosabb", de nagyon szerethető. Minden bizonnyal Szőnyi Gergely is ismerte ezt a klasszikus munkát, mert kompozícióinak többsége nagyon emlékeztet a Dargayéra. 

Ezen a kettőn kívül még egy leporelló-változatát találtam meg a Sün Balázsnak. Ezt Falcione Sarolta illusztrálta. 

Sokáig csak a borítójával találkoztam, ami - be kell vallanom - nagyon taszított. Az volt a benyomásom, hogy ez a Balázs egy csekélyértelmű dundi gyermek, aki azon töpreng, miért is nincs a felsőtestén semmi ruha, és mire kellene használnia a kezében tartott fehér rongyot (először azt hittem, az az inge...). Azután rátaláltam az illusztrátor oldalán a teljes képanyagra, és némileg árnyalódott a véleményem. A rajzok többsége kedves, helyes, az idősebb testvérek szeme nem ilyen pici, fekete, amitől sokkal élettelibb, értelmesebb a tekintetük. Továbbra sem értem azonban a ruházati koncepciót: egyes alakoknak van nadrágjuk, mások teljesen pucérak, miközben egészen emberszabásúak, ezért zavaró a meztelenség. Amit pedig először Balázs ingének hittem, az a rongyija, amit kitartóan hurcol magával a képkockákon át. Összességében most jobban tetszik Falcione Sarolta munkája, mint első látásra, de a három közül ezt a változatot szeretem a legkevésbé.

Adatlapok:

Szöveg: Csukás István

Célkorosztály: Az impresszum szerint 2év+,  szerintem 8hó+.

1.

Rajz:          Szőnyi Gergely

Kiadó:        Könyvmolyképző Kiadó, 2014.

Formátum: leporelló matt felületű vastag kartonból             

2.

Rajz:          Dargay Attila

Kiadó:        Polygon Kiadó, 1990.

Formátum: (virtuális)

3.

Rajz:          Falcione Sarolta 

Kiadó:        Könyvmolyképző Kiadó, 2010.

Formátum: (virtuális)