Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás

A Donaldson-Scheffler szerzőpáros egyik könyvéről már írtam. A róka zoknija azóta is a kedvencek között szerepel nálunk, és ez egyike azon könyveknek, amelyeket nemcsak a lányom kedvel, de én is szívesen olvasok fel újra meg újra (ez nem minden kedvencével van így ... erről is készül bejegyzés hamarosan). Joggal reméltem tehát, hogy A legcsinosabb óriás sem lesz csalódás. Igazam lett.

A Julia Donaldson által írt verses mese igazán megragadó: Gyuri, az óriás arra vágyik, hogy végre csinos, elegáns ruhákban járhasson kopott szandálja és foltos ruhája helyett. Amikor azonban végre beszerez egy öltözet új, csinos ruhát, annak minden darabját elosztogatja egy-egy szükséget szenvedő állatnak: a nyakkendőjét a náthás zsiráf nyakára tekeri, a cipője egy hajléktalanná vált egércsalád otthona lesz stb. Gyuri végül visszatalál régi ruháihoz, és ráébred, hogy azokban ő - ha nem is a legcsinosabb, de - a legvidámabb óriás. Amikor pedig hazaér, háza előtt várja az összes állat, akin segített, és szép ajándékkal háláják meg jóságát.

A mese számomra legkedvesebb része Gyuri egyre bővülő dala. Ezt talán már álmomból ébredve is el tudnám fújni. Kíváncsi lettem, hogy hogyan szól az eredeti szöveg, ezért elolvastam, és ki merem jelenteni, hogy a Papp Gábor Zsigmond által magyarított változat jobban tetszik, főleg a záró verzió, amely a hálás állatok köszönőlevelében olvasható. Mennyivel ízesebb-tartalmasabb ("magyarnépmesésebb") az, hogy 

"Ezért fejedre korona, s ezer áldás szálljon,

mert te vagy a legjószívűbb óriás a világon."

annál, hogy

"So here is a very fine crown,

to go with the sandals and gown

of the kindest giant in town."

Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor elolvastam a teljes mesét angolul: az eredeti szöveg - a fent említett dalt leszámítva - nem verses formájú! Azonnal sutba dobtam mindnen apró kritikát, ami a magyar változat kapcsán megfogalmazódott bennem, és kalapot emeltem  fordító előtt: remek munkát végzett. A szöveg gördülékeny, a sorok ritmusa élvezetessé teszi a felolvasást, a szóhasználat zamatos (kedvencem pl. a zokni-zokogni rímpár, vagy a "szutykos láp" szókapcsolat). 

Axel Scheffler rajzai kedvesek, egyszerűek. Szeretnivaló mesevilágot teremtenek Gyuri köré, amelyben együtt élnek óriások, törpék és "normális" emberek, és amelyben felbukkannak ismert, klasszikus mesék szereplői is: a Csizmás kandúr; a harmadik kismalac, amint egy talicska téglát tol; a békakirályfi, kézen fogva a királylánnyal, és lehet, hogy mások is, akiket én nem ismertem fel. Talán az sem véletlen, hogy a hálózsákját vesztett róka végül egy zoknit kap ajándékba az óriástól. Játékos átkacsintás lehet ez A róka zoknijára.

A legcsinosabb óriás hetek óta a legolvasottabb mese nálunk. Külön értékelem, hogy míg angolul vékonylapú könyvként jelent meg, magyarul kemény kartonból készült lapozóként adták ki, így gyakorlatilag elnyűhetetlen - pedig mi igazán próbára tesszük!

Adatlap

Eredeti cím: The Smartest Giant in Town

Szöveg:    Julia Donaldson

Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond

Rajz:       Axel Scheffler

Kiadó:     Pozsonyi Pagony, 2014.

Formátum: lapozó vastag kartonból

Célkorosztály: 18hó+.

Anne Möller: Állatlexikon

Nagyapa ajándéka volt ez a könyv, és valódi telitalálatnak bizonyult. Igaz, hogy elvileg a 2-4 éves korosztálynak ajánlják, de a másfél éves lányom már nagyon élvezi.

A Scolar kiadó Mit? Miért? Hogyan? c. sorozatában találunk kötetet a kukásautóról és a fogmosásról, a dinókról és az évszakokról, és még sok minden másról. Az egyes könyveket különböző szerzők jegyzik, csak a formátum egységes: 12 kemény karton lap, spirállal fűzve, kihajtható fülecskékkel. 

Az Állatlexikont Anne Möller rajzolta és írta. A lapokon betekintést nyerünk a falusi gazdaság, a rét, a liget, az erdő, a tenger, a szavanna, az esőerdő és a sarkvidék állatvilágába. A rajzok realisztikusak, a fülecskék mögött pedig vagy egy rejtőzködő állatkát fedezhetünk fel, vagy azt követhetjük, merre mozdul el az illető állat: az egér beszalad a gumicsizmába, a varangy bekapja a legyet, az elefánt a hátára locsolja a vizet stb. Minden állat mellett ott a neve, a rövid szövegecskékből pedig megtudunk egy-egy fontos információt, érdekességet az illető állatról. A kétévesnek elég, ha megtanulja mindet megnevezni, az négyévest már talán az is érdekli, hogy a szarvas évente ledobj az agancsát, majd újat növeszt magának.

Ugyan csak néhány napja nyúzzuk, de strapabírónak tűnik a könyv. A vastag drótspirál könnyen lapozhatóvá teszi, a lapok jó kemények, és remélem, a kihajtható fülek sem szakadnak majd le.  Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és már keresgélem is, hogy a sorozat melyik darabja legyen a következő a könyvespolcunkon.

Adatlap

Eredeti cím: Mein Junior-Lexicon Tiere

Szöveg:    Anne Möller

Fordítás:  Tihor Szilvia

Rajz:       Anne Möller

Kiadó:     Scolar Kiadó, 2014.

Formátum: spirálfűzött lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 18hó+.

Nemes Nagy Ágnes: Barátaink a ház körül

Ezt a lapozót tulajdonképpen a Falusi hangverseny miatti csalódás ellensúlyozásaként vásároltam meg. Nemes Nagy Ágnes versében is a tanya állataival találkozunk egy-egy sorpárban. Felvonul előttünk a kutya, liba, cica, nyúl, kakas, kacsa, kecske, bárány és juh, a tehén és a ló. A versikék egyszerűek, kedvesek, játékosak, és minden "szakasz" végén ott az állathang is, amit felolvasáskor különösen élveznek a pici hallgatók: 

"Hát a nyúlnak mi a vágya?

Azt makogja: a saláta. Mak-mak-mak!"

A remek illusztráció Szalma Edit munkája. Az állatfigurák nagyon szerethetőek, és szinte minden oldalon felfedezhetünk valami jópofa részletet: a liba csíkos úszódresszét, a nyúl játéknyusziját, a bárány gyapjából sálat kötő madarat, a fogyókúrázó kacsa ugrókötelét stb. Számomra is élmény újra és újra átlapozni ezt a könyvet. Szívből ajánlom!

Adatlap

Szöveg: Nemes Nagy Ágnes

Rajz:     Szalma Edit

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Zelk Zoltán: A három nyúl

Ha van "kötelező irodalom" a kicsi gyerekeknek, A három nyúl biztosan ebbe a kategóriába tartozik. Zelk Zoltán verses meséjének három címszereplője elterjeszti a pletykát: ők ezután bizony rókahúson élnek. A szarka viszi a hírt a rókának, a róka továbbkölti a farkasnak, medvének, s végül a vadász is értesül arról, hogy hatalmas ("a medve egér hozzájuk"), vérszomjas nyulak portyáznak az erdőben, ezért ajánlott azonnal menekülni. Mindeközben az eszes nyulak nyugodtan alhatnak az ágyukban, hiszen minden ragadozót sikeresen elűztek a környékről. Igazi modern történet ez a szóbeszéd erejéről, a pletyka terjedési mechanizmusáról. 

Nemcsak a történet magával ragadó, hanem a forma is: a sorok zenéje szinte követeli a hangos felolvasást. Érdemes meghallgatni a mesét Szabó Gyula tolmácsolásában (aki esetleg nem ismeri színész nevét, jellegzetes hangját az is biztosan ismerősnek fogja találni). 

Ez a verses mese valódi klasszikus, de nem kevésbé az Reich Károly illusztrációja sem. Generációk nőttek fel az általa illusztrált Vackoron, Weöres Sándor verseken, különböző leporellókon. Bár 1988-ban, szinte harminc éve elhunyt, alkotásai azóta is újra és újra elérhetőek a könyvesboltok polcain. A három nyúl rajzai is a könnyen felismerhető, jellegzetes vonásokkal készültek. Szerethető, egyszerű, gyerekrajzra emlékeztető figurák népesítik be a lapokat. A teljes illusztráció megtekinthető itt.

Nem igazán értem azonban azt, hogy a Móra kiadó munkatársai miért döntöttek úgy, hogy nem verssoronként, hanem prózai szövegként tördelik A három nyulat. A sorok lüktetése jól érezhető, de sokkal jobban olvasható lenne a lapozó, ha versként állna előttünk a szöveg.

Többek között Szalma Edit és Dargay Attila is készített illusztrációt Zelk Zoltán meséjéhez. Amint sikerül hozzájutnom valamelyikhez, írok majd róla.

Adatlap

Szöveg: Zelk Zoltán

Rajz:     Reich Károly

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2013

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Julia Donaldson: A róka zoknija

A Hohó! Kié ez a popó sikere után már célzottan kerestem olyan újabb lapozót, amelynek kihajtható fülecskéi vannak. Örömmel találtam rá a Pozsonyi Pagony Kft. által kiadott Tölgyerdő meséi című sorozatra. A Malacbújócska, Nyuszi álmos és Mackó levelei mellett e sorozat darabja A róka zoknija.

Az eredeti szöveg Julia Donaldson angol írónő munkája (a nyelvet értők végigolvashatják és -hallgathatják itt). A történet lényege az, hogy a róka a reggeli öltözködés során nem találja a zokniját. Bekukkant szekrénybe, szőnyeg alá stb., talál is mindenhol egy-egy ruhadarabot, de a zoknikra csak a lapozó végén bukkan rá.

A fordítást Papp Gábor Zsigmond végezte, véleményem szerint sikeresen. A szöveg gördülékeny, játékos. Nem tudom, szándékos-e a poén a következő sorokban, de én értékeltem:

"Keresi a szőnyeg alatt,

Ott lapul(!) egy régi kalap." 

Az illusztrációt a német származású, Londonban élő és dolgozó Axel Scheffler készítette aki a Tölgyerdői meséin kívül is több ízben dolgozott együtt Julia Donaldsonnal. A történet főszereplője, az emberszabású róka szórakozott hivatalnokra vagy egyetemi előadóra emlékeztet (talán a csokornyakkendő miatt). A lapokon megjelenik a ház minden helyisége, tele hagyományos, polgári bútorokkal és dísztárgyakkal. Minden szobában jelzi valami a róka rajongását a kacsák iránt: gumikacsa, kacsás könyv, festmény, bögre, sőt egy kupac Donald kacsás képregény is a padláson. Az oldalpárok jobb oldalán egy-egy kihajtható fülecskét találunk (ajtó, ládafedél, szőnyeg stb.), amely alatt ott lapul egy-egy újabb ruhadarab. A keresgélésben a róka hű társa egy pöttyös hálóinges kisegér.

Összességében ez egy kedves, szórakoztató lapozó. 13*16 cm-es méretével kifejezetten kicsi könyv, és ennek megfelelően a kihajtható fülek is aprók, ezért kérdés számomra, hogy pl. egy egyéves jól tudja-e kezelni őket.

Adatlap

Eredeti cím: Fox's Socks

Szöveg:    Julia Donaldson

Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond

Rajz:       Axel Scheffler

Kiadó:     Pozsonyi Pagony Kft., 2014.

Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 12hó+.

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Vannak olyan versek és dallamok, amelyek benne vannak az ember fejében anélkül, hogy meg tudná mondani: honnan tanulta, ki a szöveg írója vagy a dallam szerzője. Számomra ilyen (volt) a Falusi hangverseny. Amint először megláttam a kacsát a lányom egyik textilkönyvében, már énekeltem is: "Háp, háp, háp,/ jönnek a kacsák...". Utólag tudtam meg, hogy ez Szabó Lőrinc verse. Benne felvonul előttünk a falusi udvar népe: a kacsa, tehén, kakas, malac, liba, szamár és pulyka. Jellegzetes hangjuk koncertté áll össze: 

"Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

keltsen édes hangversennyel

ez a társaság!"

A közismert dallam szerzőjére nem sikerült rábukkannom. A dal minőségi előadásban meghallgatható pl. itt.

Szeretem ezt a verset, érthető hát, hogy megörültem, amikor felfedeztem a Móra kiadó lapozóját. Azonnal, alaposabb vizsgálat nélkül, meg is vásároltam. Mészely Ilka illusztrációi azonban csalódást okoztak. Ami első belelapozásra egyszerű, letisztult ábrázolásnak hatott, az alaposabb forgatás során egyre kevésbé tetszett nekem. Míg a tehén és a szamár alakja egészen kedvesre sikerült, a felnőtt kacsa és a pulyka rajza nem igazán szerencsés. A háttér éppen csak jelzésszerű, de nem egységes, és pl. a semmiben lógó(nak tűnő) tyúkok kifejezetten zavaróak. 

Összességében úgy gondolom, kár volt megvásárolni ezt a lapozót, és örömmel fogadnék a jövőben egy látványában ihletettebb Falusi hangversenyt.

Adatlap

Szöveg: Szabó Lőrinc

Rajz:     Mészely Ilka

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2015

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Kányádi Sándor: Kakasszótól pacsirtáig

A csíkszeredai Gutenberg kiadó az utóbbi években több minőségi gyerekkönyvet jelentetett meg, köztük a legkisebbeknek szóló igényes lapozókat is. Ezek egyike a Kakasszótól pacsirtáig című könyv.

A vers Kányádi Sándor műve. Címéhez hűen, kakaskukorékolással indul: a tarajos hírnök reggelt jelez, s szavára új nap indul a faluban. A pásztor kihajtja a nyájat a legelőre, az udvar lakói, ludak, tyúkok, malacok pedig sürgetve követelik a reggelit. A kakas önérzetes jószág; bár a szemétdombon trónol, büszkén hirdeti: "Nélkülem a falu is/ sötétben maradna,/ nem ragyogna föl a nap,/ tavasz fényes napja." Végül mindenki megkapja a neki való eledelt, közben a pásztor is megérkezik a legelőre, s reggeli szalonnáját pacsirtaszó (!) mellett fogyasztja el.

Be kell vallanom: nekem ez a szöveg nem adott túl sokat. Nehezemre esik egy klasszikus szerzőt kritizálni, és tulajdonképpen nincs is konkrét bajom a verssel, csak éppen nem késztet újra- és újraolvasásra... Ez a lapozó inkább a képi világa miatt vonult be a kedvenceim közé.

Az illusztrációt a kolozsvári Kürti Andrea készítette. Saját blogján ízelítőt kaphatunk ezekből a rajzokból és az alkotó egyéb munkáiból is. 

Az illusztrációk hátterét texturált felületű papír adja. A falu apró, tarka házai meseszerűek, a tavasz virágai vidámak, az állatok kedvesek. Különlegessége az ábrázolásnak, hogy ahol egy-egy állat egy része pl. az istálló vagy ól takarásában van, ott is átsejlenek a körvonalai. A fent és a lent nem minden esetben engedelmeskedik a fizika törvényeinek, de ettől csak még meseszerűbb lesz ez a színes, magával ragadó világ.

Adatlap

Szöveg: Kányádi Sándor

Rajz:     Kürti Andrea

Kiadó:   Gutenberg Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó matt felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Thorsten Saleina: Hohó! Kié ez a popó?

Ez a lapozó felébreszti bennünk, szülőkben is a vihorászó kiskamaszt, hiszen ki ne tartaná mulatságosnak azt, ha fenekük alapján kell felismerni az állatokat. Az ötlet eredeti és játékos: az oldalakon egy-egy állat popóját látjuk, ha pedig kihajtjuk a füleket, szemből is ránk köszön az alfelek tulajdonosa: a malac, medve, páva stb.

A könyv eredetileg német nyelven jelent meg. Mind a szöveg, mind az illusztráció Thorstein Saleina munkája. Minden oldalpáron baloldalon olvashatjuk a szöveget, a jobb oldalon pedig ott a kihajthatós rajz.

A kitalálós versikéket Szabó T. Anna fordította. Van közöttük kevésbé sikerült, de egészen jópofa is (hogy ebből mennyi a szerző és mennyi a fordító érdeme, nem tudom). Az első darab pl. így hangzik: 

"Farkincája kunkori, 

dagonyában gyakori.

Nos? Tudatlan nem maradsz:

ez itt bizony a

malac." 

A rajzok egyszerűek, kedvesek. Bónuszként a szöveges oldalak mindegyikének bal alsó sarkában megjelenik egy egérke, aki hol a saját popójára mutogat, hol egy nagy fürdőszivaccsal mosakszik (a mosakodó macska mellett), fésülködik (a tüskés sünivel szemben) vagy egy méhecskét figyel (mellette a maci mézesbödönét dongják a méhek).

A lapok és a kihajtható fülek jó minőségű, vastag kartonból készültek, ami fontos egy ilyen interaktív lapozó esetében. A fülecskék különböző irányba nyílnak (fentről lefele, lentről felfele, oldalra vagy éppen átlósan). Egy jó kézügyességgel rendelkező egyéves gyerkőc már ügyesen elboldogul a kezelésükkel.

Adatlap

Eredeti cím: Oho, wem gehört der Tierpopo?

Szöveg:    Thorstein Saleina

Fordítás:  Szabó T. Anna

Rajz:       Thorstein Saleina

Kiadó:     Tessloff Babilon, 2015.

Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel

Célkorosztály: 12hó+.

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

Azon frissiben írnom kell egy nemrég felfedezett lapozóról: Ki ette meg a málnát? 

A verses mesét Nemes Nagy Ágnes írta. Amíg medvemama nagymosást tart, két kisfia málnát szedni indul. Amikor megtelik a kosár, lehevernek egy fa alá, felébredve azonban hűlt helyét találják a fáradsággal összegyűjtött szemeknek. Meglátogatják Nyúl Pált, Rókaasszonyt, Sün Sámuelt és Mókus Miklóst, de egyikük sem tud semmit az eltűnt málnáról. Végül megtalálják a tettest: Tolvaj Ferkét látják elszaladni, a tele kosár málnával a kezében. Az égi igazságszolgáltatás azonban hamarosan lecsap rá: Ferke megbotlik egy fatörzsben, és nagyot esik. A bocsok úgy döntenek, hogy lemondanak a bosszúról, és nem próbálják meg visszaszerezni az ellopott szemeket, hanem szorgosan újra málnagyűjtésbe kezdenek, ezúttal a mókustól kapott kosárkába. Hazaérve, kistestvérükkel, Márikával együtt belakmároznak a friss gyümölcsből, azután ágyba bújnak, és medve néni fonogatva őrzi az álmukat.

Jól megírt szöveg ez, fülbemászó sorokkal, rímekkel. A két kedvencem:

"Míg te mosol, licsi-locs,

málnát szed két kicsi bocs."

...

"El nem rejti azt a fenyves,

akinek a keze enyves!"

Az lapozó illusztrációit Maros Krisztina készítette, és engem azonnal megfogott.

A rajzok nagyon frissek, eredetiek. A hátterek minimalisták, jelzésszerűek, a szereplők bumfordiak, kedvesek. Különösen ötletes az, ahogyan az első és utolsó belső oldalpáron a hullámzó ruha ösvénnyé (majd a könyv végén vissza) lényegül át. A bónusz felfedezés a lent látható oldalon: medvemama hordozókendőben viseli Márikát nagymosás közben.

Két helyen (Nyúl Pál nadrágján és a Medve néni kezében tartott textilen) kollázs-technikát is használ az illusztrátor. Én keveslem: ha egyszer úgy döntött, él ezzel az eszközzel, több helyen is felbukkanhatna.

Összességében, ez most a kedvenc lapozóm, mind szöveg, mind illusztráció tekintetében. Nagyon ajánlom.

Adatlap

Szöveg: Nemes Nagy Ágnes

Rajz:     Maros Krisztina

Kiadó:   Móra Könyvkiadó, 2014

Formátum: lapozó fényes felületű vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.

Mikor mit? (0-12 hó)

Milyen életkorban mit olvassunk a gyermekkel/gyermeknek, mit adjunk a kezébe önálló olvasásra? Ha egy év alatti csecsemőről van szó, sokan talán azt tartják: még semmit, vagy teljesen mindegy. Én másképp gondolom.

Az első könyv a pici szemében épp olyan játék, mint pl. egy csörgő. Amint érdekelni kezdik a tárgyak, mutogathatunk neki, lassan lapozhatunk előtte színes könyveket. Amikor pedig már tudatosan fogni is képes (3-4 hósan), eljött az ideje, hogy kezébe adjuk az első textil- és műanyagkönyveket. Ezeket forgatva megismeri a könyvek szerkezetét, megtanul lapozni, miközben bátran gyűrögetheti és rágcsálhatja a lapokat, akár nyugodtan az arcára is ejtheti a könyvet, sérülés veszélye nélkül.

Én sokáig kerestem, hogy mi legyen a lányom első textilkönyve. Olyat képzeltem el, amelynek egy-egy oldalán egy állatfigura szerepel, karakteres színekkel, ízléses ábrázolásban. Sok könyvecskét elvetettem azért, mert zsúfoltnak találtam, vagy egyszerűen nem tetszettek a rajzok. Végül ez a két darab lett a befutó:

Kb. 13*13 cm-es könyvecskék ezek, a textiloldalak pedig puhán recsegősek (van ilyen?). Bónusz, hogy rágóka is van a könyvek alján, de a lányom "természetesen" soha, egyetlenegyszer sem rágta őket azon a részen (bezzeg mindenhol máshol...).  Amikor már kezdte érdekelni, minden oldalon megneveztem az állatot, egy-egy jellegzetes testrészét (a cicának megfogható cérna-bajusza van, az oroszlánnak pihe-puha sörénye stb.), és elmondtam, hogy az illető állat milyen hangot ad ki. Később a háziállatos könyv minden oldalához társítottam egy-egy gyerekdalt is (Boci-boci tarka; Szomorú a birka; Háp-háp-háp, jönnek a kacsák; Cirmos cica, haj; Egy kismarac, röf, röf, röf; Pál, Kata, Péter). Egyedüli kivétel szegény kutyus - azóta is rákérdezek minden, utamba kerülő óvónénire, de senki nem tudott javasolni kutyás dalocskát. A "műsor" záróakkordja pedig az Én elmentem a vásárba..., sorba véve minden oldal szereplőjét. Remek közös időtöltés ez nálunk pl. a fürdés előtti hosszú, már nyűgösebb félórára.

A műanyag (tulajdonképpen fürdő-)könyveink közül a - szerintem - legbárgyúbb vált a lányom kedvencévé: Cuki Cica kalandjai (mentségemül szolgáljon: ajándékba kaptuk). A címszereplő mellett felbukkan benne Kedves Kutyus, Eszegető Egérke és Hancúrozó Halacska is. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen alliteráló neveket akartak adni szegény állatoknak, de nem vált a javukra... A szöveg együgyűsége zavar engem, ezért nem szoktam felolvasni, csak megnevezem az állatokat, virágot, almát stb. A gyermekem pedig már rongyosra rágcsálta az oldalakat, s mivel jó tartásuk van, mert szivaccsal béleltek, ügyesen megtanulta a lapozás technikáját (ebben a textilkönyvek kevésbé segítettek).

Az első kartonlapú leporellók és lapozók ideje szerintem akkor érkezik el, amikor a baba már tud ülni (addig nehezen tudná forgatni, és balesetveszélyes is lenne a kezébe adni). 

Vannak olyan kiadványok, melyek csupán képeket tartalmaznak (állatok, gyümölcsök, játéktárgyak stb.). Ezek közül én azokat szeretem, amelyek kisebbek, könnyen kezelhetőek, és egy oldalon egy, jól látható képet tartalmaznak. Amíg a kicsi lapozgat, megnevezhetjük a látottakat, s nagyon hamar meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kérésünkre rámutat egy-egy kedvencre. Ebben a műfajban nekünk ezek a kedvenceink:

Ezek tulajdonképpen habkönyvek: a kartonoldalak vékony habszivacsra vannak ragasztva. Ráadásul minden állat kivehető kis, kerek korongként, ami további játékokra teremt lehetőséget. A lányom pl. 6-7 korong közül már ügyesen kiválasztja a kedvenc pandát vagy kutyát. Máskor műanyagpoharakkal letakarok néhány korongot, ő pedig izgalommal emelgeti a pohárkákat, hogy lássa, mi lapul alattuk. A lehetőségeknek tényleg csak a fantázia szab határt. (A rajzokat jegyző Pásztohy Pankáról későbbi bejegyzésekben lesz szó bővebben is.)

Az "igazi", szöveget (többnyire verset) tartalmazó leporellók többségét a kiadók 2 éves kortól ajánlják, én azonban más véleményen vagyok. Valószínű, hogy a szöveget tényleg csak a megjelölt kor után képes megérteni a gyermek, de addig is böngészheti az illusztrációt, hallgathatja a felolvasott szöveg ritmusát, lüktetését, és a vastag kartonlapokat már biztonságosan tudja maga is lapozgatni. Ezért is jelöltem meg eddigi bejegyzéseimben 8hó+-os korhatárt (ekkor tud már ülni a baba).

Adatlapok:

Rágókás textilkönyv (Farm / Dzsungel) 

Gyártó: Galt

Cuki Cica (Csipogó fürdőkönyv)

Rajzolta: Marie Allen

Kiadó: Napraforgó Könyvkiadó

             

Háziállatok / Vadállatok (habkönyv)

Rajzolta: Pásztohy Panka

Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2012

Giovanna Mantegazza: A hernyó vacsorája

Igen, persze hogy a lyuk miatt akadt meg a szemem először ezen a lapozón. Ajándékot kerestem barátaink kislányának, megtetszett ez a könyvecske, és amikor otthon átolvastam, tudtam, hogy magunknak is meg fogom vásárolni.

A hernyó vacsorája verses mese, szerzője az olasz Giovanna Mantegazza. A fordításoktól mindig ódzkodom kicsit, főleg, ha versről van szó, de Kovács János remek munkát végzett. Ennek egyik bizonyítéka számomra az, amint az éhes hernyó "szeme kopog, már magát emészti"(!). 

A történet arról szól, hogy az éhes hernyó vacsorát keres. Útjába kerül mindenféle zöldség és gyümölcs, de amint beléjük harapna, mindig felbukkan egy csiga, darázs vagy szitakötő és tájékoztatja hernyónkat: az alma, eper, citrom stb. nem neki való csemege. Végül egy békától kap útmutatást: 

"Rábrekken egy béka,

egy rusnya leveli:

Hé, öcskös, a hernyó

fák levelét eszi!"

Az elcsigázott hernyó végre belakmározik egy szép nagy levélből, s hogy fáradtságát kipihenje, gubót sző magának és békésen elalszik. S hogy mi történik, amikor felébred? Ezt már ki-ki fantáziájára és állattani ismereteire bízom.

A minimalista illusztráció Giorgio Vanetti munkája. Minden rajzolt oldal nagy részét az épp sorra kerülő színes gyümölcs ill. zöldség tölti ki, rajta araszol a zöld hernyó, s a közelben ott van a jóakaró szitakötő, méh, tücsök stb., aki színezés nélkül, fekete-fehér vonalrajzban jelenik meg. Az a bizonyos lyuk az zöldségeken, gyümölcsökön fúródik keresztül, egyre kisebb és kisebb átmérővel, míg végül a báb bejárati nyílásává szűkül.

Kedves a történet, játékos a nyelvezet, letisztultak a rajzok, ráadásul kilenc gyümölcs ill. zöldség és ugyanannyi kis élőlény nevét ismerheti meg a gyermek a könyv lapozása közben.  

A hernyó vacsorája a Lukas lapozók című sorozat része. A sorozathoz tartozik az ugyancsak Giovanna Mantegazza által írt Egy béka, két tukán, Forognak a kerekek és Mit mond a bagoly? és a Bussolati-Abbatiello szerzőpáros által jegyzett Csillag, kis barátom. 

Adatlap

Szöveg:      Giovanna Mantegazza 

Fordítás:    Kovács János

Rajz:          Giorgio Vanetti

Kiadó:        Kolibri Kiadó

Formátum: 20*20cm-es méretű lapozó vastag kartonból

Célkorosztály: 8hó+.