A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fordítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fordítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 18., vasárnap

Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás


A Donaldson-Scheffler szerzőpáros egyik könyvéről már írtam. A róka zoknija azóta is a kedvencek között szerepel nálunk, és ez egyike azon könyveknek, amelyeket nemcsak a lányom kedvel, de én is szívesen olvasok fel újra meg újra (ez nem minden kedvencével van így ... erről is készül bejegyzés hamarosan). Joggal reméltem tehát, hogy A legcsinosabb óriás sem lesz csalódás. Igazam lett.

A Julia Donaldson által írt verses mese igazán megragadó: Gyuri, az óriás arra vágyik, hogy végre csinos, elegáns ruhákban járhasson kopott szandálja és foltos ruhája helyett. Amikor azonban végre beszerez egy öltözet új, csinos ruhát, annak minden darabját elosztogatja egy-egy szükséget szenvedő állatnak: a nyakkendőjét a náthás zsiráf nyakára tekeri, a cipője egy hajléktalanná vált egércsalád otthona lesz stb. Gyuri végül visszatalál régi ruháihoz, és ráébred, hogy azokban ő - ha nem is a legcsinosabb, de - a legvidámabb óriás. Amikor pedig hazaér, háza előtt várja az összes állat, akin segített, és szép ajándékkal háláják meg jóságát.

A mese számomra legkedvesebb része Gyuri egyre bővülő dala. Ezt talán már álmomból ébredve is el tudnám fújni. Kíváncsi lettem, hogy hogyan szól az eredeti szöveg, ezért elolvastam, és ki merem jelenteni, hogy a Papp Gábor Zsigmond által magyarított változat jobban tetszik, főleg a záró verzió, amely a hálás állatok köszönőlevelében olvasható. Mennyivel ízesebb-tartalmasabb ("magyarnépmesésebb") az, hogy 

"Ezért fejedre korona, s ezer áldás szálljon,
mert te vagy a legjószívűbb óriás a világon."

annál, hogy
"So here is a very fine crown,
to go with the sandals and gown
of the kindest giant in town."

Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor elolvastam a teljes mesét angolul: az eredeti szöveg - a fent említett dalt leszámítva - nem verses formájú! Azonnal sutba dobtam mindnen apró kritikát, ami a magyar változat kapcsán megfogalmazódott bennem, és kalapot emeltem  fordító előtt: remek munkát végzett. A szöveg gördülékeny, a sorok ritmusa élvezetessé teszi a felolvasást, a szóhasználat zamatos (kedvencem pl. a zokni-zokogni rímpár, vagy a "szutykos láp" szókapcsolat). 

Axel Scheffler rajzai kedvesek, egyszerűek. Szeretnivaló mesevilágot teremtenek Gyuri köré, amelyben együtt élnek óriások, törpék és "normális" emberek, és amelyben felbukkannak ismert, klasszikus mesék szereplői is: a Csizmás kandúr; a harmadik kismalac, amint egy talicska téglát tol; a békakirályfi, kézen fogva a királylánnyal, és lehet, hogy mások is, akiket én nem ismertem fel. Talán az sem véletlen, hogy a hálózsákját vesztett róka végül egy zoknit kap ajándékba az óriástól. Játékos átkacsintás lehet ez A róka zoknijára.

A legcsinosabb óriás hetek óta a legolvasottabb mese nálunk. Külön értékelem, hogy míg angolul vékonylapú könyvként jelent meg, magyarul kemény kartonból készült lapozóként adták ki, így gyakorlatilag elnyűhetetlen - pedig mi igazán próbára tesszük!


Adatlap
Eredeti cím: The Smartest Giant in Town
Szöveg:    Julia Donaldson
Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond
Rajz:       Axel Scheffler
Kiadó:     Pozsonyi Pagony, 2014.
Formátum: lapozó vastag kartonból
Célkorosztály: 18hó+.




2016. augusztus 15., hétfő

Anne Möller: Állatlexikon


Nagyapa ajándéka volt ez a könyv, és valódi telitalálatnak bizonyult. Igaz, hogy elvileg a 2-4 éves korosztálynak ajánlják, de a másfél éves lányom már nagyon élvezi.

A Scolar kiadó Mit? Miért? Hogyan? c. sorozatában találunk kötetet a kukásautóról és a fogmosásról, a dinókról és az évszakokról, és még sok minden másról. Az egyes könyveket különböző szerzők jegyzik, csak a formátum egységes: 12 kemény karton lap, spirállal fűzve, kihajtható fülecskékkel. 

Az Állatlexikont Anne Möller rajzolta és írta. A lapokon betekintést nyerünk a falusi gazdaság, a rét, a liget, az erdő, a tenger, a szavanna, az esőerdő és a sarkvidék állatvilágába. A rajzok realisztikusak, a fülecskék mögött pedig vagy egy rejtőzködő állatkát fedezhetünk fel, vagy azt követhetjük, merre mozdul el az illető állat: az egér beszalad a gumicsizmába, a varangy bekapja a legyet, az elefánt a hátára locsolja a vizet stb. Minden állat mellett ott a neve, a rövid szövegecskékből pedig megtudunk egy-egy fontos információt, érdekességet az illető állatról. A kétévesnek elég, ha megtanulja mindet megnevezni, az négyévest már talán az is érdekli, hogy a szarvas évente ledobj az agancsát, majd újat növeszt magának.

Ugyan csak néhány napja nyúzzuk, de strapabírónak tűnik a könyv. A vastag drótspirál könnyen lapozhatóvá teszi, a lapok jó kemények, és remélem, a kihajtható fülek sem szakadnak majd le.  Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, és már keresgélem is, hogy a sorozat melyik darabja legyen a következő a könyvespolcunkon.

Adatlap
Eredeti cím: Mein Junior-Lexicon Tiere
Szöveg:    Anne Möller
Fordítás:  Tihor Szilvia
Rajz:       Anne Möller
Kiadó:     Scolar Kiadó, 2014.
Formátum: spirálfűzött lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel
Célkorosztály: 18hó+.

2016. április 5., kedd

Julia Donaldson: A róka zoknija


A Hohó! Kié ez a popó sikere után már célzottan kerestem olyan újabb lapozót, amelynek kihajtható fülecskéi vannak. Örömmel találtam rá a Pozsonyi Pagony Kft. által kiadott Tölgyerdő meséi című sorozatra. A Malacbújócska, Nyuszi álmos és Mackó levelei mellett e sorozat darabja A róka zoknija.

Az eredeti szöveg Julia Donaldson angol írónő munkája (a nyelvet értők végigolvashatják és -hallgathatják itt). A történet lényege az, hogy a róka a reggeli öltözködés során nem találja a zokniját. Bekukkant szekrénybe, szőnyeg alá stb., talál is mindenhol egy-egy ruhadarabot, de a zoknikra csak a lapozó végén bukkan rá.

A fordítást Papp Gábor Zsigmond végezte, véleményem szerint sikeresen. A szöveg gördülékeny, játékos. Nem tudom, szándékos-e a poén a következő sorokban, de én értékeltem:
"Keresi a szőnyeg alatt,
Ott lapul(!) egy régi kalap." 

Az illusztrációt a német származású, Londonban élő és dolgozó Axel Scheffler készítette aki a Tölgyerdői meséin kívül is több ízben dolgozott együtt Julia Donaldsonnal. A történet főszereplője, az emberszabású róka szórakozott hivatalnokra vagy egyetemi előadóra emlékeztet (talán a csokornyakkendő miatt). A lapokon megjelenik a ház minden helyisége, tele hagyományos, polgári bútorokkal és dísztárgyakkal. Minden szobában jelzi valami a róka rajongását a kacsák iránt: gumikacsa, kacsás könyv, festmény, bögre, sőt egy kupac Donald kacsás képregény is a padláson. Az oldalpárok jobb oldalán egy-egy kihajtható fülecskét találunk (ajtó, ládafedél, szőnyeg stb.), amely alatt ott lapul egy-egy újabb ruhadarab. A keresgélésben a róka hű társa egy pöttyös hálóinges kisegér.

Összességében ez egy kedves, szórakoztató lapozó. 13*16 cm-es méretével kifejezetten kicsi könyv, és ennek megfelelően a kihajtható fülek is aprók, ezért kérdés számomra, hogy pl. egy egyéves jól tudja-e kezelni őket.

Adatlap
Eredeti cím: Fox's Socks
Szöveg:    Julia Donaldson
Fordítás:  Papp Gábor Zsigmond
Rajz:       Axel Scheffler
Kiadó:     Pozsonyi Pagony Kft., 2014.
Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel
Célkorosztály: 12hó+.

2016. március 8., kedd

Thorsten Saleina: Hohó! Kié ez a popó?



Ez a lapozó felébreszti bennünk, szülőkben is a vihorászó kiskamaszt, hiszen ki ne tartaná mulatságosnak azt, ha fenekük alapján kell felismerni az állatokat. Az ötlet eredeti és játékos: az oldalakon egy-egy állat popóját látjuk, ha pedig kihajtjuk a füleket, szemből is ránk köszön az alfelek tulajdonosa: a malac, medve, páva stb.

A könyv eredetileg német nyelven jelent meg. Mind a szöveg, mind az illusztráció Thorstein Saleina munkája. Minden oldalpáron baloldalon olvashatjuk a szöveget, a jobb oldalon pedig ott a kihajthatós rajz.



A kitalálós versikéket Szabó T. Anna fordította. Van közöttük kevésbé sikerült, de egészen jópofa is (hogy ebből mennyi a szerző és mennyi a fordító érdeme, nem tudom). Az első darab pl. így hangzik: 
"Farkincája kunkori, 
dagonyában gyakori.
Nos? Tudatlan nem maradsz:
ez itt bizony a
malac.

A rajzok egyszerűek, kedvesek. Bónuszként a szöveges oldalak mindegyikének bal alsó sarkában megjelenik egy egérke, aki hol a saját popójára mutogat, hol egy nagy fürdőszivaccsal mosakszik (a mosakodó macska mellett), fésülködik (a tüskés sünivel szemben) vagy egy méhecskét figyel (mellette a maci mézesbödönét dongják a méhek).

A lapok és a kihajtható fülek jó minőségű, vastag kartonból készültek, ami fontos egy ilyen interaktív lapozó esetében. A fülecskék különböző irányba nyílnak (fentről lefele, lentről felfele, oldalra vagy éppen átlósan). Egy jó kézügyességgel rendelkező egyéves gyerkőc már ügyesen elboldogul a kezelésükkel.

Adatlap
Eredeti cím: Oho, wem gehört der Tierpopo?
Szöveg:    Thorstein Saleina
Fordítás:  Szabó T. Anna
Rajz:       Thorstein Saleina
Kiadó:     Tessloff Babilon, 2015.
Formátum: lapozó vastag kartonból, kihajtható fülekkel
Célkorosztály: 12hó+.


2016. február 5., péntek

Giovanna Mantegazza: A hernyó vacsorája



Igen, persze hogy a lyuk miatt akadt meg a szemem először ezen a lapozón. Ajándékot kerestem barátaink kislányának, megtetszett ez a könyvecske, és amikor otthon átolvastam, tudtam, hogy magunknak is meg fogom vásárolni.

A hernyó vacsorája verses mese, szerzője az olasz Giovanna Mantegazza. A fordításoktól mindig ódzkodom kicsit, főleg, ha versről van szó, de Kovács János remek munkát végzett. Ennek egyik bizonyítéka számomra az, amint az éhes hernyó "szeme kopog, már magát emészti"(!). 

A történet arról szól, hogy az éhes hernyó vacsorát keres. Útjába kerül mindenféle zöldség és gyümölcs, de amint beléjük harapna, mindig felbukkan egy csiga, darázs vagy szitakötő és tájékoztatja hernyónkat: az alma, eper, citrom stb. nem neki való csemege. Végül egy békától kap útmutatást: 
"Rábrekken egy béka,
egy rusnya leveli:
Hé, öcskös, a hernyó
fák levelét eszi!"
Az elcsigázott hernyó végre belakmározik egy szép nagy levélből, s hogy fáradtságát kipihenje, gubót sző magának és békésen elalszik. S hogy mi történik, amikor felébred? Ezt már ki-ki fantáziájára és állattani ismereteire bízom.

A minimalista illusztráció Giorgio Vanetti munkája. Minden rajzolt oldal nagy részét az épp sorra kerülő színes gyümölcs ill. zöldség tölti ki, rajta araszol a zöld hernyó, s a közelben ott van a jóakaró szitakötő, méh, tücsök stb., aki színezés nélkül, fekete-fehér vonalrajzban jelenik meg. Az a bizonyos lyuk az zöldségeken, gyümölcsökön fúródik keresztül, egyre kisebb és kisebb átmérővel, míg végül a báb bejárati nyílásává szűkül.



Kedves a történet, játékos a nyelvezet, letisztultak a rajzok, ráadásul kilenc gyümölcs ill. zöldség és ugyanannyi kis élőlény nevét ismerheti meg a gyermek a könyv lapozása közben.  

A hernyó vacsorája a Lukas lapozók című sorozat része. A sorozathoz tartozik az ugyancsak Giovanna Mantegazza által írt Egy béka, két tukán, Forognak a kerekek és Mit mond a bagoly? és a Bussolati-Abbatiello szerzőpáros által jegyzett Csillag, kis barátom. 



Adatlap
Szöveg:      Giovanna Mantegazza 
Fordítás:    Kovács János
Rajz:          Giorgio Vanetti
Kiadó:        Kolibri Kiadó
Formátum: 20*20cm-es méretű lapozó vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.