2016. február 6., szombat

Mikor mit? (0-12 hó)

Milyen életkorban mit olvassunk a gyermekkel/gyermeknek, mit adjunk a kezébe önálló olvasásra? Ha egy év alatti csecsemőről van szó, sokan talán azt tartják: még semmit, vagy teljesen mindegy. Én másképp gondolom.

Az első könyv a pici szemében épp olyan játék, mint pl. egy csörgő. Amint érdekelni kezdik a tárgyak, mutogathatunk neki, lassan lapozhatunk előtte színes könyveket. Amikor pedig már tudatosan fogni is képes (3-4 hósan), eljött az ideje, hogy kezébe adjuk az első textil- és műanyagkönyveket. Ezeket forgatva megismeri a könyvek szerkezetét, megtanul lapozni, miközben bátran gyűrögetheti és rágcsálhatja a lapokat, akár nyugodtan az arcára is ejtheti a könyvet, sérülés veszélye nélkül.

Én sokáig kerestem, hogy mi legyen a lányom első textilkönyve. Olyat képzeltem el, amelynek egy-egy oldalán egy állatfigura szerepel, karakteres színekkel, ízléses ábrázolásban. Sok könyvecskét elvetettem azért, mert zsúfoltnak találtam, vagy egyszerűen nem tetszettek a rajzok. Végül ez a két darab lett a befutó:


Kb. 13*13 cm-es könyvecskék ezek, a textiloldalak pedig puhán recsegősek (van ilyen?). Bónusz, hogy rágóka is van a könyvek alján, de a lányom "természetesen" soha, egyetlenegyszer sem rágta őket azon a részen (bezzeg mindenhol máshol...).  Amikor már kezdte érdekelni, minden oldalon megneveztem az állatot, egy-egy jellegzetes testrészét (a cicának megfogható cérna-bajusza van, az oroszlánnak pihe-puha sörénye stb.), és elmondtam, hogy az illető állat milyen hangot ad ki. Később a háziállatos könyv minden oldalához társítottam egy-egy gyerekdalt is (Boci-boci tarka; Szomorú a birka; Háp-háp-háp, jönnek a kacsák; Cirmos cica, haj; Egy kismarac, röf, röf, röf; Pál, Kata, Péter). Egyedüli kivétel szegény kutyus - azóta is rákérdezek minden, utamba kerülő óvónénire, de senki nem tudott javasolni kutyás dalocskát. A "műsor" záróakkordja pedig az Én elmentem a vásárba..., sorba véve minden oldal szereplőjét. Remek közös időtöltés ez nálunk pl. a fürdés előtti hosszú, már nyűgösebb félórára.

A műanyag (tulajdonképpen fürdő-)könyveink közül a - szerintem - legbárgyúbb vált a lányom kedvencévé: Cuki Cica kalandjai (mentségemül szolgáljon: ajándékba kaptuk). A címszereplő mellett felbukkan benne Kedves Kutyus, Eszegető Egérke és Hancúrozó Halacska is. Nyilvánvaló, hogy mindenképpen alliteráló neveket akartak adni szegény állatoknak, de nem vált a javukra... A szöveg együgyűsége zavar engem, ezért nem szoktam felolvasni, csak megnevezem az állatokat, virágot, almát stb. A gyermekem pedig már rongyosra rágcsálta az oldalakat, s mivel jó tartásuk van, mert szivaccsal béleltek, ügyesen megtanulta a lapozás technikáját (ebben a textilkönyvek kevésbé segítettek).


Az első kartonlapú leporellók és lapozók ideje szerintem akkor érkezik el, amikor a baba már tud ülni (addig nehezen tudná forgatni, és balesetveszélyes is lenne a kezébe adni). 

Vannak olyan kiadványok, melyek csupán képeket tartalmaznak (állatok, gyümölcsök, játéktárgyak stb.). Ezek közül én azokat szeretem, amelyek kisebbek, könnyen kezelhetőek, és egy oldalon egy, jól látható képet tartalmaznak. Amíg a kicsi lapozgat, megnevezhetjük a látottakat, s nagyon hamar meglepődve tapasztalhatjuk, hogy kérésünkre rámutat egy-egy kedvencre. Ebben a műfajban nekünk ezek a kedvenceink:


Ezek tulajdonképpen habkönyvek: a kartonoldalak vékony habszivacsra vannak ragasztva. Ráadásul minden állat kivehető kis, kerek korongként, ami további játékokra teremt lehetőséget. A lányom pl. 6-7 korong közül már ügyesen kiválasztja a kedvenc pandát vagy kutyát. Máskor műanyagpoharakkal letakarok néhány korongot, ő pedig izgalommal emelgeti a pohárkákat, hogy lássa, mi lapul alattuk. A lehetőségeknek tényleg csak a fantázia szab határt. (A rajzokat jegyző Pásztohy Pankáról későbbi bejegyzésekben lesz szó bővebben is.)

Az "igazi", szöveget (többnyire verset) tartalmazó leporellók többségét a kiadók 2 éves kortól ajánlják, én azonban más véleményen vagyok. Valószínű, hogy a szöveget tényleg csak a megjelölt kor után képes megérteni a gyermek, de addig is böngészheti az illusztrációt, hallgathatja a felolvasott szöveg ritmusát, lüktetését, és a vastag kartonlapokat már biztonságosan tudja maga is lapozgatni. Ezért is jelöltem meg eddigi bejegyzéseimben 8hó+-os korhatárt (ekkor tud már ülni a baba).

Adatlapok:

Rágókás textilkönyv (Farm / Dzsungel) 
Gyártó: Galt

Cuki Cica (Csipogó fürdőkönyv)
Rajzolta: Marie Allen
Kiadó: Napraforgó Könyvkiadó
             
Háziállatok / Vadállatok (habkönyv)
Rajzolta: Pásztohy Panka
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2012


2016. február 5., péntek

Giovanna Mantegazza: A hernyó vacsorája



Igen, persze hogy a lyuk miatt akadt meg a szemem először ezen a lapozón. Ajándékot kerestem barátaink kislányának, megtetszett ez a könyvecske, és amikor otthon átolvastam, tudtam, hogy magunknak is meg fogom vásárolni.

A hernyó vacsorája verses mese, szerzője az olasz Giovanna Mantegazza. A fordításoktól mindig ódzkodom kicsit, főleg, ha versről van szó, de Kovács János remek munkát végzett. Ennek egyik bizonyítéka számomra az, amint az éhes hernyó "szeme kopog, már magát emészti"(!). 

A történet arról szól, hogy az éhes hernyó vacsorát keres. Útjába kerül mindenféle zöldség és gyümölcs, de amint beléjük harapna, mindig felbukkan egy csiga, darázs vagy szitakötő és tájékoztatja hernyónkat: az alma, eper, citrom stb. nem neki való csemege. Végül egy békától kap útmutatást: 
"Rábrekken egy béka,
egy rusnya leveli:
Hé, öcskös, a hernyó
fák levelét eszi!"
Az elcsigázott hernyó végre belakmározik egy szép nagy levélből, s hogy fáradtságát kipihenje, gubót sző magának és békésen elalszik. S hogy mi történik, amikor felébred? Ezt már ki-ki fantáziájára és állattani ismereteire bízom.

A minimalista illusztráció Giorgio Vanetti munkája. Minden rajzolt oldal nagy részét az épp sorra kerülő színes gyümölcs ill. zöldség tölti ki, rajta araszol a zöld hernyó, s a közelben ott van a jóakaró szitakötő, méh, tücsök stb., aki színezés nélkül, fekete-fehér vonalrajzban jelenik meg. Az a bizonyos lyuk az zöldségeken, gyümölcsökön fúródik keresztül, egyre kisebb és kisebb átmérővel, míg végül a báb bejárati nyílásává szűkül.



Kedves a történet, játékos a nyelvezet, letisztultak a rajzok, ráadásul kilenc gyümölcs ill. zöldség és ugyanannyi kis élőlény nevét ismerheti meg a gyermek a könyv lapozása közben.  

A hernyó vacsorája a Lukas lapozók című sorozat része. A sorozathoz tartozik az ugyancsak Giovanna Mantegazza által írt Egy béka, két tukán, Forognak a kerekek és Mit mond a bagoly? és a Bussolati-Abbatiello szerzőpáros által jegyzett Csillag, kis barátom. 



Adatlap
Szöveg:      Giovanna Mantegazza 
Fordítás:    Kovács János
Rajz:          Giorgio Vanetti
Kiadó:        Kolibri Kiadó
Formátum: 20*20cm-es méretű lapozó vastag kartonból
Célkorosztály: 8hó+.



2016. február 2., kedd

Csukás István: Sün Balázs

Mielőtt a lányom megszületett, sok dolog kívül esett a látóteremen: nem ismertem a babakocsimárkákat, a gyerekruha-méretek rendszerét, a hozzátáplálás elveit - és nem tudtam volna megnevezni egyetlen (gyerek)könyvillusztrátort sem. Amikor aztán elindultam beszerezni a leányzó első leporellóit, rá kellett jönnöm, hogy rendben, hogy én pl. az Iciri-picirit szeretném megvásárolni - de melyiket? Nagyon nem mindegy ugyanis. A legkisebbeknek szánt könyvekben (és persze nemcsak) legalább akkora szerepe van a képnek, mint a szövegnek. A gyenge, giccses, fantáziálatlan rajzok elvehetik a kedvet akármilyen remek írás elolvasásától, míg a jól eltalált, ízléses, művészi értékkel bíró illusztráció alátámasztja, kiegészíti a szöveget (néha akár a hátán hordva a bukdácsoló sorokat). 

Egy-egy klasszikusnak számító mesét, verset az évek során sok kiadó megjelentetett, különböző illusztrátorokat kérve fel a rajzok elkészítésére. Ezek a könyvek akár egyidőben is ott állhatnak a könyvesboltok polcain, választásra szólítva fel engem, az anyát. Ha lehetőségem van egy-egy szöveg több, különböző kiadását is kézbe venni, igyekszem majd összehasonlítva is írni róluk. Ezt a sort kezdem most el a Sün Balázzsal.

Csukás Istvánról már írtam röviden egy előző bejegyzésben. Ez a verses meséje Balázsról, a hét süntestvér legkisebbjéről szól, aki a nagyok között mindig háttérbe szorul, s bizony gyakran hely sem jut neki a házban. Éppen ezért elhatározza, hogy saját otthont épít. Már a beköltözés utáni első éjszakán újra a nyakán azonban a család: a beázás elől menekülő testvérek "megszállják" az új házikót is, s hogy, hogy nem, Balázs ismét a küszöbön találja magát. Mégsem keseredik el, hanem levonja a következtetést: "Mit tehetnék? Megnövök!/
S akkor talán nem lesz ágyam,/Nem lesz párnám a küszöb!

A történet lendületes verssorokból kerekedik ki. Jó olvasni, jó felolvasni, könnyen beleég az ember memóriájába, és egyszercsak azon kapja magát, hogy gond nélkül szavalja a névsort: "Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs." Nem is szaporítom a szót: a Sün Balázs egy jól sikerült verses mese, amely - szerintem - méltán vonult be a klasszikusok közé.

Ehhez képest eléggé kevés kiadására bukkantam, legalábbis leporellóként ill. lapozóként. Ez a miénk:

Itt bele lehet kukkantani. Az illusztrátor ismét csak Szőnyi Gergely. Az ő ábrázolásában Balázs csibészes mosolyú, enyhén punkosra sikerült siheder. Minden oldalon sok a böngésznivaló, gyakran humoros részlet: az egyik testvér szardíniakonzerves dobozban (!) alszik,  a hangya verejtékezve vonszolja a szeget, Balázs éjjeliszekrénye egy spulni cérna stb. Apró mellékszereplők is végigkísérik a történetet: a hangya, a csiga és a kisegér, de felbukkan egy katicapöttyös mintájú esernyő alatt meghúzódó katicabogár is. Pont ezek miatt szeretem Szőnyi Gergely eddig megismert munkáit.

Kedvesnek találtam a Dargay Attila által illusztrált változatot is. Ő elsősorban rajzfilmrendezőként vált ismertté. Nevéhez fűződik a Lúdas Matyi, Vuk, Az erdő kapitánya és sok-sok más rajzfilm. Az ő Sün Balázsa nem járt a kezemben, viszont virtuálisan végignézhető itt, miközben Molnár Piroska tolmácsolásában hallgatjuk a mesét. 


Ez a Balázs bumfordibb, "hagyományosabb", de nagyon szerethető. Minden bizonnyal Szőnyi Gergely is ismerte ezt a klasszikus munkát, mert kompozícióinak többsége nagyon emlékeztet a Dargayéra. 

Ezen a kettőn kívül még egy leporelló-változatát találtam meg a Sün Balázsnak. Ezt Falcione Sarolta illusztrálta. 



Sokáig csak a borítójával találkoztam, ami - be kell vallanom - nagyon taszított. Az volt a benyomásom, hogy ez a Balázs egy csekélyértelmű dundi gyermek, aki azon töpreng, miért is nincs a felsőtestén semmi ruha, és mire kellene használnia a kezében tartott fehér rongyot (először azt hittem, az az inge...). Azután rátaláltam az illusztrátor oldalán a teljes képanyagra, és némileg árnyalódott a véleményem. A rajzok többsége kedves, helyes, az idősebb testvérek szeme nem ilyen pici, fekete, amitől sokkal élettelibb, értelmesebb a tekintetük. Továbbra sem értem azonban a ruházati koncepciót: egyes alakoknak van nadrágjuk, mások teljesen pucérak, miközben egészen emberszabásúak, ezért zavaró a meztelenség. Amit pedig először Balázs ingének hittem, az a rongyija, amit kitartóan hurcol magával a képkockákon át. Összességében most jobban tetszik Falcione Sarolta munkája, mint első látásra, de a három közül ezt a változatot szeretem a legkevésbé.

Adatlapok:

Szöveg: Csukás István
Célkorosztály: Az impresszum szerint 2év+,  szerintem 8hó+.

1.
Rajz:          Szőnyi Gergely
Kiadó:        Könyvmolyképző Kiadó, 2014.
Formátum: leporelló matt felületű vastag kartonból             

2.
Rajz:          Dargay Attila
Kiadó:        Polygon Kiadó, 1990.
Formátum: (virtuális)

3.
Rajz:          Falcione Sarolta 
Kiadó:        Könyvmolyképző Kiadó, 2010.
Formátum: (virtuális)

2016. február 1., hétfő

Csukás István: Vidám állatkert 1-2.



Ezzel a két leporellóval kezdem, mert ... valahol el kell kezdeni, és mert úgy látom, a lányom nagyon szereti őket. A kiadó jóvoltából bele is lehet pillantani a kötetekbe: 1., 2.

A szerző az a Csukás István, akinek Süsüt, Mirr-murrt, Pom-pomot és a Nagy Ho-ho-ho-horgászt is köszönhetjük. Mindkét kötet 7-7 tréfás versikét tartalmaz, a zsiráfról, oroszlánról, bagolyról stb. Nem ismeretterjesztés a céljuk, hanem inkább a játék a szavakkal, rímekkel, a megverselt állatok egy-egy sztereotipikus jellemvonásával. Nem mindegyik telitalálat, de pl. az elefántról szóló nagyon jópofa:

"Hogyha volna egy tál fánkom,
megenné az elefántom,
kevés lenne fele-fele
fánkból több is férne bele,
éppen ezért nem is bánom,
amiért nincs elefántom."

Ezt, a vízilóról szóló verssel együtt, meg is zenésítette a Kaláka együttes. A dalok a Nálatok laknak-e állatok? című albumukon hallhatóak.

A kedvencem azonban a leporellók illusztrációja, Szőnyi Gergely munkája. Ahányszor fellapozzuk ezeket a könyvecskéket, mindig felfedezek valami újdonságot, apró poént: a zebrák árnyékában a kisegerek zebracsíkosra pingálják egymást, a teknős páncéljából mérőszalag tekeredik elő stb.

A lányom különvéleménye: jó, hogy mindkét kötetben felbukkan egy-két katicabogár, amelyekre széles-büszke vigyorral lehet rámutatni.

Adatlap
Szöveg: Csukás István
Rajz: Szőnyi Gergely
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014.
Formátum: leporelló matt felületű vastag kartonból
Célkorosztály: Az impresszumok szerint 4év+ ill. 2év+ (nem értem a különbség okát...). Szerintem 8hó+.

Miért?

Miért kezdem el írni ezt a blogot? Azt hiszem, azért, mert betűviszketegségben szenvedek. Muszáj írnom, de muszáj olvasnom is. Az utóbbi időben pedig többnyire gyerekkönyveket bújok. A lányom még csak 10 hónapos, de odavan a könyvekért (lapozni, nézegetni és rágcsálni is szereti/szeretné), én pedig igyekszem minőségi darabokat adni a kezébe. Ezen a felületen szó lesz a kedvenceinkről, de - terveim szerint - a melléfogásokról is. Előreláthatólag a lányommal együtt "nőnek" majd a könyvek (azaz babakönyvekkel indítok), de előre is szemezgetek majd a nagyobbaknak szóló kínálatból. A terveimben szerepelnek olyan bejegyzések is, amelyek nem egy-egy könyvet boncolgatnak, hanem összefoglalják mindazt, amit tudok-gondolok az olvasóvá nevelésről, adott életkornak megfelelő olvasmányokról stb. Fogadjátok szeretettel!